Sam, a legendás macska aki három csatahajó elsüllyedését is túlélte

Már az ókortól fogva tartottak macskákat a hajókon, elsősorban a patkányok és egerek elfogására, és a tengerészek hangulatának javítására, de a legendák szerint szerencsét hoztak a hajónak. Pontosan ilyen szolgálatot végzett Sam, a korábban még Oszkárnak hívott fekete-fehér foltos macska is.

A német oldalon

Szerencsével övezett karrierjét a Bismarck csatahajón kezdte, egy ismeretlen tengerész háziállataként. Pontosan nem tudni mikor került a hajóra, de 1941. május 18.-án, amikor a hajó megkezdte első és egyetlen küldetését, már biztosan a fedélzeten volt, és ekkor úgy tűnt a legendák igazak: A macskák valóban szerencsét hozhatnak, ugyanis a Bismarck egyetlen lövéssel leterítette a HMS Hood brit hadihajót. Ekkor viszont fordult a kocka: A Bismarckot  később komoly támadás érte, és május 27-én elsüllyedt, mindössze 115 túlélővel, na meg persze egy macskával.

Brit szolgálatban

Oszkár sérülések nélkül hánykolódott egy fadeszka hátán egészen a HMS Cossack brit rombolóhajóig, ahol azonnal felvették hajómacskának. Nem is volt különösebb ellenvetése az átállásra, bár tény, hogy az élelmiszer-raktárat gyakran megdézsmálta. Aztán végül ugyanezen év október 24-én torpedótámadást szenvedett a Cossack, és szintén elsüllyedt. Oszkár ekkor már rutinosan úszott a következő hajó felé, bár most egy ajtóra felkapaszkodva.

Még egyszer, utoljára

A HMS Ark Royal hamar fel is vette. Az orvos jelentése szerint semmiféle sérülése nem volt, de meglehetősen ideges volt felvételekor, elég egyértelmű okokból. A korábbi történeteket összevetve sikerült megállapítani, hogy bizony ő lehet az a macska, aki már a Bismarck süllyedését is túlélte, így kapta meg végül az Elsüllyeszthetetlen Sam nevet. November 14-én, alig  egy hónappal később megtámadták az Ark Royalt, ami szintén tragikus véget ért. Mikor Sam-et továbbra is sértetlenül felvette a HMS Legion, és  a túlélőktől meghallották a történteket, azonnal nyugdíjazták a cicát, aki élete hátralévő 11 évét Belfastban töltötte a Tengerészek Otthonában. Portré-festmény is ekkor készült róla, mivelhogy állítólag örökre beírta magát a történelembe.