"Nem álmokat kergettem" - Folyamatosan hajszolta a világcsúcsot a magyar legenda

A vidéken cseperedett srácról hamar kiderült, hogy jók a rugói. A fővárostól jó messze, egy határ menti kis faluban azzal szórakoztak a gyerekek, hogy a frissen felásott veteményesben magasugrást játszottak.

"Elek volt nekünk a világ közepe – emlékezett vissza a Ripostnak, Kelemen Endre a hetvenes évek klasszisa. - Két bot közé kihúztunk egy spárgát, aztán hopp, és már át is ugrottam a zsinórt. Azt sem tudtam, hogy van hasmánt, meg ollózó technika, a flopról ne is beszéljünk, hiszen az amerikai Dick Fosbury újítását csak 1968-as olimpián ismerhették meg az ugrók. Szóval, jók voltak a rugóim."

Bandi, mert még mindenki így szólítja az ismerősei között, később kidolgozta saját technikáját, amely sok szép eredményhez segítette hozzá.

A fedett pályák specialistájának is nevezték, ezüst és bronzérmet őrizhet a kontinens-bajnokságokról.

"Kilencszázhetvenben úgy lettem harmadik, hogy ugyanakkorát ugrottam, mint a győztes. Csak többet próbálkoztam. Az ezüstérem pedig akár arany is lehetett volna, ha nem vagyok olyan „hülye”. Történt ugyanis, hogy az utolsó ugrásomnál már átjutottam a léc fölött, a kezemmel a levegőbe csaptam és levertem vele a lécet."

Ezzel együtt, mondta, van mire emlékeznie, hiszen nem azért lett sportoló, hogy álmokat kergessen, hanem, hogy csúcsokat döntsön.

Kelemen Endre elárulta, hogy nem csak a múltra emlékezik szívesen, hanem már izgatottan várja az augusztust, a budapesti világbajnokságot.

"Az egész család, mind a tizennégyen, ott leszünk a lelátón, ugyanis a gyerekek megvették a magasugrás napjára a jegyeket. Családi szurkolás lesz."