kulcsár edina
Csőstül jön a baj, szomorkodhat a történtek miatt a magyar fociválogatott olasz szövetségi kapitánya. Marco Rossi rendesen meg is mondta a véleményét a főkolomposról.
Marco Rossi ezekben a napokban a montenegrói (szombat, 18.00, tv: M4 Sport), majd a Litvánia elleni (jövő kedd, 20.45, tv: M4 Sport) hazai Európa-bajnoki selejtezőkre készíti föl Szoboszlai Dominikékat – de közben szomorú híreket kapott egy sor korábbi csapatáról.
Annak idején játékosként, majd edzőként sem rögtön a csúcson kezdte olasz szövetségi kapitányunk, de a ranglétrán felfelé lépdelve szép sikerekig jutott. Futballistaként büszke lehet a Bresciánál eltöltött éveire, majd a két szezonjára az előző évben még BEK-döntős Sampdoriában, nem beszélve arról, hogy egy mexikói kitérő után az Eintracht Frankfurtnál a Bundesligában is légióskodott. Szakvezetőként olasz alacsonyabb osztályú csapatok után Magyarországon futott be; eredményei közül kiemelkedik a Honvéddal megnyert bajnoki cím, majd immár öt éve a válogatottat vezeti egyre szebb sikerekre.
Ehhez képest a kispestiek hat évvel a diadalmenetük után kiestek a NB I-ből, a Samp pedig – Rossi aktív éveinek legerősebb csapata – az olasz Serie A-ból, hasonlóan a Speziához, ahol 15 éve ő még a negyedosztályban edzősködött (csak a rájátszásban buktál el a feljutást a Serie C-be).
– Olyan emberről beszélünk, aki mindenfélét elkövetett. Ha körülötte mindenki utálja a Kékgyűrűsöknél, annak nyilván megvan az oka, nem hiszem, hogy jót tenne a Sampdoriának. Végérvényesen félre kell állnia, egy komoly embernek kell átvennie a klub irányítását – kritizálta szövetségi kapitányunk még tavasszal a Samp mélyrepüléséért felelő balhés tulajdonost, a börtönt is megjárt Massimo Ferrerót.
– A legjobbakat kívánom a Vasasnak és különösen a Honvédnak, amelyről mindenki tudja, hogy különleges helyen van a szívemben – üzente az NB I két kiesőjének.
Közben Rossi exklubjai közül az olasz másodosztályból is kipottyant a Brescia (anno 1988-tól öt évig szolgálta védőként, élvonalba jutáshoz segítve a klubot). Az olasz harmadosztályból pedig a negyedik ligába süllyedt le a Piacenza, amely negyed évszázada még a Serie A-ban szerepelve az utolsó profi klubja volt játékosként.