Szívbemarkoló történet, a háború tette nagy harcossá Luka Modricot

Az Argentínát döntőbe vezető Lionel Messi és a már csak a botrányaival reflektorfénybe kerülő Cristiano Ronaldo árnyékában kevés figyelmet kapott egy másik aranylabdás utolsó világbajnoki szereplése. Luka Modric a 2018-as ezüst után, Katarban bronzéremmel búcsúzna negyedik vb-jétől (Horvátország–Marokkó, szombat 16.00, tv: M4 Sport). Pedig arany dukálna neki: a délszláv háborúban még parkolóban focizott, onnan jutott el a nagy stadionokig.

Az afrikai elődöntősként sporttörténelmet író marokkói válogatott ellen újabb medál a horvát nagy generáció célja. A lassan kiöregedő csapat motorja az a 37 éves Luka Modric, aki a sportág egyik legjobbja és egyben egyik legnagyobb harcosa is.

– Minden gyereknek vannak álmai, az enyém az volt, hogy nagy klubban játsszak, és fontos trófeákat nyerjek – mondta korábban 2018 aranylabdása, aki nagyon mélyről indult a csúcsok meghódítására.

A hajdani Jugoszláviában, Zára (Zadar) közelében, Modrici faluban nőtt fel, gyerekkora egybeesett a háborúval. A szerbek ott teremtettek tengeri összeköttetést. Apja beállt a horvát hadseregbe, a kis Luka nagyapjával élt annak kőházában. Ötéves volt, amikor szerbek többedmagával hidegvérrel kivégezték az öreget, amikor hazafelé tartott kecskelegeltetésből. Az otthonukat felgyújtották.

A földönfutóvá lett családnak többször is menekülnie kellett. A lakhelyükként szolgáló zárai menekültszálló parkolójában, bombázások között tanulta a labdarúgás alapjait. És a küzdeni tudást.

– Ez már a múlt. Persze ezek a dolgok hatással vannak az emberre. Ellenállóbbá teszi az embereket és a nemzetet is – mondta Modric.

Első edzője, Tomislav Basic így emlékezett azokra az időkre:

– Mindig félelemben éltünk. A futball menekülés volt számunkra a véres valóság elől.

– Volt egy fiú, aki naphosszat a labdát rúgta a parkolóban. Sovány volt és a korához képest kicsi, de lerítt róla, hogy van benne valami különleges – mondta róla Josip Bajlo, az NK Zadar elnöke a törékeny srácról, akiből alkata miatt nem kért a környék nagycsapata, a Hajduk Split, így Modric végül a záraiak után a Dinamo Zagrebből indult a világhírnév felé.