Benedek Tibor élete: beteges kisfiúból lett a sportág zsenije

Benedek Tibor művészcsaládba született: nagyapja a tragikus sorsú, hipochondriája miatt 52 évesen öngyilkos színművész-konferanszié, Benedek Tibor volt, édesapja pedig a színészóriás Benedek Miklós. A kis Tibi mégis sportoló lett. Ötéves korában édesanyja úszni vitte a gerincproblémái miatt, de apja kártyapartnere, a legendás pólós Csapó Gábor végül a vízilabda felé terelte.

„Egy dolog miatt ragadtam az uszodában: mert nagyon jól éreztem ott magam” – mondta néhány éve Kadarkai Endre ArcKép című műsorában.

Ott szerzett barátokat, ott vívott öldöklő gombfoci- és pingpongcsatákat, persze a pólós gyakorlások tömkelege mellett. Mindenben, mindenkinél jobban győzni akart. Az úttörő-válogatott toborzójáról kirostált gyerekből így lett a világ legjobbja.

„Mindig azt mondtam magamról, hogy nem vagyok tehetséges. De pár évvel ezelőtt rájöttem, hogy szorgalmasnak lenni is tehetség. És lehet, hogy nem kevesebb, mint akinek jó keze van” – mondta elhivatottságáról Simon Andrea Részidők című könyvében.

A KSI-ből 17 évesen már ifjúsági Európa-bajnokként igazolt az Újpesthez, pár hónappal később pedig már felnőttválogatott volt. Bajnoki címek, LEN Kupa-, BEK- és Szuperkupa-győzelem mellett sorra nyerte az egyéni díjakat (gólkirályi címein túl többször őt választották több torna vagy akár az év legjobbjának), majd 24 évesen légiósnak állt Rómában.

Közben a válogatottban sokáig hiába remekelt, a csapatot elkerülték a nagy sikerek. Hogy csak a legfontosabbakat említsük: az 1992-es barcelonai olimpián hatodikként végeztek, majd Atlantában negyedikként – hiába lett mindkétszer ő a torna gólkirálya.

Olaszországban 1999-ben nyert először bajnoki címet, a döntőben négy góllal brillírozva – hogy aztán egy doppingbotrány derékbe törje a karrierjét. Tiltott szert találtak a szervezetében, miután egy óvatlan orvos azt tartalmazó kenőcsöt írt föl neki a bőrfertőzésére.

Csak hosszú huzavona után dőlt el, hogy egyáltalán részt vehet a sydney-i olimpián. Nyolc hónapnyi eltiltása miatt lemaradt viszont a válogatott 1999-es Európa-bajnoki győzelméről. Legalábbis fizikailag: a magyar szurkolók a lelátón, az aranyérmes társak pedig Kemény Dénes kapitánnyal együtt a medencében skandálták a lelátón gubbasztó szellemi vezér nevét. Az erőt adó gesztus is kellett ahhoz, hogy Benedek később kikászálódjon a gödörből és világraszóló sikereket érjen el.