Szenzációt okoztunk a világ sportfővárosában

Chicago hálás lehet nekem, sosem látott sikerhullámot kreáltam a város csapatai között. Hétnapos túrám során az amerikaifoci-, a jégkorong- és a kosárlabda-csapat is folyamatosan nyert, a baseball-gárda pedig 108 év után elhódította a bajnoki címet.

Október 29-én érkeztem, akkor még a város büszkesége, a Cubs, négy meccs után, 1-3-as vesztésre állt a baseball-döntőben. Egyetlen vereség választotta el a teljes kudarctól. Gyakorlatilag legyintettek a csapatra, már lemondtak a győzelemről, úgy tűnt, tovább tart az átok, ami 1908 óta mérgezte őket.

Szombaton a kosárlabda-gárda, a Bulls az Indianát fogadta, éppen akkor suhantam el a United Center előtt, amikor a gárda odabent legyűrte ellenfelét. Másnap már a csarnokban voltam, a parkettát jégre cserélték, és a hokicsapat, a Blackhawks következett, könnyedén elverte a Los Angelest. 21 ezer néző látta a meccset, akik a hokimeccs mellett telefonon, tableten és minden más kütyün a Cubst is figyelték, amely a város észak-keleti csücskében az életért küzdött.

Sikerrel járt, a Wrigley Fielden életben maradt, 3-2-re szépített a döntőben, két győzelem választotta el a végső diadaltól.

Hétfőn ellepték Chicagót a Minnesota Vikings-drukkerek, NFL-mérkőzés következett, a városban mindenhol lila-mezes, vikingfejes figurák mászkáltak, akik biztosak voltak csapatuk győzelmében. Kimentem a helyszínre, a Soldier Fieldre, és egy közeli bárban szurkoltam végig a derbit. Jókora meglepetés született, a Chicago Bears elverte a Vikingst!

(Folytatás a következő oldalon!)

Kedden ismét a United Centerben ültem, a hokicsapat 5-1-re legyőzte a Calgaryt, de a fő attrakciót ismét a Cubs jelentette a csarnokban. Ezúttal is rá fókuszáltak a drukkerek, a baseball-klub 3-3-ra egyenlítette a Cleveland elleni döntő párharcot. Időnként a hokisok értetlenül néztek körbe, hogy miért zúg a közönség? Csak a hazaiak tudták, hogy a Cubs miatt örülnek...

Szerdán reggel megvettem a város két legnagyobb példányszámú lapját, a Chicago Sun Timest és a Chicago Tribune-t, mindkettő az aznapi baseball-döntő hetedik, mindent eldöntő meccsét vezette fel. A Tribune azt írta, számos olyan emberről tudnak, aki 1908-ban látta a Cubs utolsó győztes bajnoki döntőjét, de olyanról nem, aki még mindig élne. A Sun Times is viccesre fogta, szerintük mindenkinek lehet egy gyengébb 100 éve...

Egy sportbárban néztem a döntőt, és a Cubs történelmet írt, ottani idő szerint éjjel, negyed egykor örömmámort okozott Chicagónak, megnyerte a mindent eldöntő találkozót a Cleveland ellen, és 1908 után elhódította a kupát.

Mindenki az utcára tódult, hajnalig mulattak és tűzijátékoztak. Másnap a győzelem jele, a W-betű lengedezett minden híres épületen. A világ egyik legmagasabb felhőkarcolója, a Willis-torony tetején a Cubs címere lobogott.

Csütörtökön a hokicsapat, a Blackhawks a Coloradót is elverte a szemem láttára, a közönség zöme Cubs-mezben üldögélt, baromi büszkék voltak rá, hogy 108 év után megnyerték a bajnokságot.

Chicago óriási sikersztorit produkált, de ki tudja, mi lett volna, ha azon a héten nem járok arra? Talán becsúszik pár fájó fiaskó, és a Cubs újabb kudarcát emlegetik...