Örömünnep az Arénában: 44 év után újra Eb-n a magyar csapat!

Az első félidőben a magyar válogatott jobban játszott ellenfelénél. A %RIPOST% itt mindent leírt, amit arról a 45 percről tudni érdemes. A szünetben mindkét csapat cserélt: nálunk Elek Ákost Pintér Ádám váltotta, a másik oldalon Högmo kapitány pedig támadókat hozott be. 

Rögtön veszélyesebb is lett a skandináv csapat. Dzsudzsák révén azonban mégis a magyar válogatott lőhetett volna gólt, bombája megpattant egy védőn, így a kapufán csattant. A helyzet után teljesen érthetetlen módon a norvégok folytatták a játékot, tüntetett is a közönség rendesen. 

A 62. percben aztán újra felrobbant az aréna, igaz nem az újabb magyar gól miatt, hanem azért, mert Storck a gólszerző Priskin helyett pályára küldte a Fradi-kedvencet, Böde Dánielt. 

Tíz perccel később megint egy Dzsudzsák-lövés ugrasztotta talpra a drukkereket: Nyland azonban védett. Nem sokkal ezután lejött az oslói hős, Kleinheisler, Németh Krisztián váltotta. Rögtön ezt követően Király védte óriási bravúrral Pedersen közeli lövését. 

A norvégok elkeseredetten rohamoztak, a Guzmics és Kádár vezette magyar védelem azonban kiválóan állt a lábán. Az utolsó negyedórában már ólomlábakon haladtak a percek, ekkor a magyar drukkerek mindegyike örömmel lett volna idősebb 15-20 perccel.

Rögtön jött egy vidám jelenet: egy kapuközeli birkózás után Böde földhöz vágta az egyik norvég védőt. Sárga lett a mutatvány jutalma. Egy magyar szögletnek pedig a második gól lett a jutalma: a beadott labda egy vendég védőről pattant a kapuba. 2-0!!!

Ekkor a lelátón óriási fieszta kezdődött, mindenki tudta, hogy ez a magyar csapat, a mai napon, ezt már nem fogja elveszíteni. 

A norvégok azonban nem adták fel: szépítettek, és tovább rohamozták Király kapuját. A végét azonban már kihúztuk, és teljesen megérdemelten nyertünk. Ezzel Magyarország 1972 után először lesz ott a jövő évi Eb-n. Ez óriási élmény, férfimunka volt. Bravó, srácok! Bravó, Bernd Storck!