Norvégiában csak másodrendű a foci

A norvég sajtó finoman fogalmazva nem lihegi túl a csütörtöki, Magyarország elleni Eb-pótselejtezőket. Ennek csak az egyik magyarázata, hogy arrafelé azért nem várnak 44 éve egy Európa-bajnokságon való részvételre.

Magyarországgal ellentétben, náluk közel sem a labdarúgás az első számú, legnépszerűbb sport, hanem a téli sportágak és a kézilabda. Nem véletlen, hogy Norvégia elsősorban a téli olimpiákon villog.

Havon jobbak, mint füvön

A nyári játékosok főleg olyan egyéni, periférikus sportágakban sikeresek, mint például a vitorlázás és a lövészet. Télen viszont az abszolút kedvenc sífutásban és a gyorskorcsolyában viszik a prímet, de topon vannak sílövészetben, északi összetettben, alpesi síben és síugrásban is.

A csapatsportok közül bármilyen népszerű is a foci, a közelébe sem érhet az eddig 5 olimpiai érmet, és megannyi világsikert hozó kézilabdának.

Futball-világbajnokságon legutóbb 1998-ban, kontinenstornán két évre rá szerepeltek a norvégok. Akkortájt indult erőteljes növekedésnek a focibajnokságuk nézőszáma is. Az 5 milliós országban néhány éve még a 10 ezret is meghaladta a bajnoki meccsek átlagnézőszáma. Nem csak a válogatott, és a topklubokban légióskodó sztárjaik, de az akkoriban 11 szezonban BL-főtáblás Rosenborg sikerei miatt is.

Habár a mutató azóta visszaesett 7 ezerre, ezt a miénknél kisebb népesség, és az ottani rossz időjárás is felértékeli. Ráadásul még mindig majd’ háromszorosa a magyar stadionok látogatottságának. Nem beszélve arról, hogy nálunk több honi klub különböző praktikákkal feltupírozza ezeket a statisztikáit.