kulcsár edina
Az emberiség valószínű már az eszközhasználat hajnalának korától erősen az illatok bűvöletében élt. A legelső ősemberrel kapcsolatos források is alátámasztják, hogy az elődeink virágokat használtak a temetkezéshez. Nem is kellett sok hozzá, hogy ezeket a csodás illatokat megpróbálják magukon viselni és idővel üvegcsékbe zárni.
Valószínűleg már az emberiség hitének kezdete óta használjuk az illatokat áldozati felajánlásként, illetve arra, hogy a sámánok transzállapotba kerülhessenek általuk. Lehetséges, hogy az illatos növényeket közvetlenül a bőrbe dörzsöléssel is alkalmazták. Hivatalosan azonban az emberek által használt parfümök kialakulásának kezdetét körülbelül az időszámításunk előtt negyedik évezredre tehetjük. Ekkortól ismeretesek ugyanis olyan régészeti leletek, amelyek meg tudják ezt erősíteni.
A parfümkészítés egyértelműen az ősi Keletről származik, ahol egyébként is hatalmas jelentősége volt a finom illatok használatának. Főleg tömjént, gyógynövényeket, cédrusolajat és mirhát használtak, és Kínától kezdve az antik görög, illetve római világig mindenki elképesztő rajongással imádta az akkor még főleg Egyiptomból és Perzsiából származó parfümöket. A parfümöt lepárlással, zsírban oldással, sajtolással állították elő az ókorban is.
A parfümtechnológia továbbfejlődését a középkor hozta meg igazán. Az örök élet kutatásának megszállott gondolata miatt az alkimisták jobbnál jobb eszközöket alkottak meg a lepárlásra. Ezeket pedig tökéletesen tudták alkalmazni a parfümök elkészítésére. Az egyik legelső, alkoholban oldott tényleges parfüm megjelenése pedig a magyarokhoz köthető. A Magyar Királynévíz egy 14. század végi találmány. Piast Erzsébet magyar királyné ötlete alapján készült a feltevések szerint, és elsősorban gyógyszerként használták. Rozmaringot, kakukkfüvet tartalmazhatott, amihez később már narancsolaj, zsálya és menta is került. A Magyar Királynévíz rendkívül népszerű volt egészen a 18. századig. Az igazi gyártást azonban nem ez az időszak hozta meg, hiszen a középkorban a parfüm birtoklása főleg a kiváltságos, nemes embereknek járt. A technológia egy részét mellesleg az araboktól hoztuk át Európába, hiszen az alkímia eredetileg ott kezdett el virágozni.
A rokokó és a barokk időszaka egyértelműen az illatokról szólt. Erre pedig nyomós okuk is volt, hiszen ez az időszak összecsengett a nem túl gyakori fürdés időszakával. Akkoriban a tisztálkodást gyakran parfümökkel oldották meg – több, kevesebb sikerrel. Ekkorra tehető a parfümök nagyobb tételben való gyártásának kezdete, aminek egyik központja a 17-18. századi Franciaország volt, korábban pedig Medici Katalinnak köszönhetően Anglia. Eleinte kisiparos, kézműves technológiával készült parfümöket gyártottak. Viszont az ipari forradalom mindent megváltoztatott. A technológiai fejlődés olcsóbbá tette a parfümök nagyobb tételben való gyártását, ami miatt az a 19. század végére szinte mindenkinek elérhetővé vált. A kémia fejlődésével felfedezték a különféle mesterséges illatokat, amivel kiválthatták a drága alapanyagokat, mint a tömjént, az ámbrát, a rózsaolajat vagy a pézsmát. Megszülettek az olcsón elérhető parfümök, ugyanakkor megmaradtak az értékesek és a drágák is. A 20. század elejére már stabilan kialakult divatházak és parfümmárkák jelezték a minőségi „illatos vizek” lelőhelyét. 1921-ben pedig piacra került a Chanel 5 parfüm is, ami mérföldkőként indította el a különlegesen komplex összetevőkből készült parfümök korszakát.
(X)