44 millió éves hernyót találtak német kutatók

A szakértők a hernyót a Scientific Reports című szaklapban mutatták be.

A borostyán a Baltitenger régiójában igen elterjedt. A rovarlárvát először egy csepp gyanta ejtette rabul, majd balti borostyánná válva konzerválta.

„Nagyon ritka a borostyánba zárt lárvalelet, balti borostyánban pedig ez az első ilyen nagylepke-fosszília” – közölte Axel Hausmann, a tanulmány társszerzője. A szakértő szerint ennek hátterében az állhat, hogy a legtöbb lepkehernyó éjszaka aktív, a gyanta pedig elsősorban a magasabb nappali hőmérséklet és közvetlen napfény hatására válik folyékonnyá.

A lárvát Eogeometer vadens néven új fajként és nemként jegyezték be az araszolók családján belül az úgynevezett kéregaraszolók közé. Az araszolók több mint 23 ezer ismert fajukkal a három legnagyobb lepkecsalád közé tartoznak.

A többi lepkefajjal ellentétben hernyóiknak a járólábak és a farlábak között csak egyetlen pár hasi tolólábuk van. Ez teszi lehetővé az araszolók különleges mozgását: az állat farlábaival közvetlenül a járólábaihoz araszol, teste így hurkot képez.

A balti borostyán vagy szukcinit a borostyán legismertebb és egyik leggyakoribb változata. Főleg a Baltikumból ismert, nevét is ezért kapta. Legjelentősebb előfordulásaI Lengyelországban a Balti-tenger partvidékén, mintegy 300 km²-es területen, valamint a balti országokban, illetve Oroszország Kalinyingrádi területén vannak. A mai lengyel területen találták 1803-ban az eddigi legnagyobb példányt, ami 7,5 kg tömegű és a berlini múzeum gyűjteményében van. A 2010-es években a borostyán világtermelésének több mint 90%-a a Kalinyigrádi területről érkezik; a 2014-es kitermelés itt 250 tonna,^[1] 2015-ben pedig 400 tonna volt. A szukcinit a szukcinilsav, azaz a borostyánkősav névadója. (A szukcinit átlagosan 8% borostyánkősavat tartalmaz.)