Még egyszer, utoljára? A iowai hős 98 évesen is átszeli az óceánt a szülőföldjéért

Vannak ígéretek, amiket minden évben megszegünk, és Joe számára ilyen a búcsú. Az Iowában élő, 98 éves forradalmár minden látogatás végén könnyes szemmel köszön el a családjától, mert úgy gondolja, ez volt az utolsó találkozás. Ám idén ismét repülőjegyet néz: szeptemberben - talán utoljára, talán nem - átszeli az óceánt, hogy ismét belélegezhesse a siklósi levegőt.

Joe, azaz Gitta József januárban egy elképesztő mérföldkőhöz érkezett: betöltötte a 98. életévét. Az Iowa állambeli Waterloo városában élő forradalmár a kora ellenére frissebb, mint valaha, ha a szülővárosáról van szó. Bár az amerikai hétköznapok nyugalmat adnak, a lelke mélyén még mindig az a fiatalember, aki 1956-ban ledöntötte a vörös csillagot és ezzel örökre megváltozott az élete.

Joe már nemcsak álmodozik, hanem aktívan szervezi a következő nagy kalandot. Szeptemberre tűzte ki az időpontot, amikor újra átszeli az óceánt. Ez a döntés minden alkalommal megdöbbenti a családját, hiszen minden búcsúzáskor úgy válik el szeretteitől, mintha az lenne a utolsó találkozás. De a sors és a honvágy valahogy mindig visszaadja erejét az újabb úthoz.

Waterloo-ból Siklósra: Egy életút emlékei

Joe története Massachusettsben kezdődött a bogárhátú Volkswagenek szerelésével, majd Floridában teljesedett ki a 7000 méhcsaláddal és a szúrásmentes méhek kitenyésztésével. Ma már Iowa csendesebb vidékein él, de a siklósi utcák emléke elkísérte őt Waterloo-ba is. A méhészetről írt könyve és a szakmai sikerek nem tudták elhomályosítani azt a pillanatot, amikor családjával a zöldhatáron menekült a megtorlás elől.

Sosem tudom kiverni a fejemből a szülőföldemet

– vallja be az idős férfi. Ez a mondat az ő jelmondata is lehetne. A gyerekei és unokái már az Egyesült Államokhoz kötődnek, de József számára Magyarország nemcsak egy európai ország, hanem az az otthon, ahol az ember szíve dobog.

A forradalmár honvágya legyőzi az időt

Sokan kérdezik tőle, miért vállalja be 98 évesen a megterhelő, több ezer kilométeres utazást. A válasz egyszerű: Siklós nélkül Joe nem lenne önmaga. A város, ahol egykor forradalmár volt, ma békéjének a forrása. Minden alkalommal, amikor leszáll a repülőgépe Budapesten, egy darabka visszatér a lelkébe abból a szabadságból, amit 1956-ban kergetett.

Szeptemberben tehát ismét útra kel Joe, aki tudja, hogy a kora miatt minden utazás ajándék, és minden találkozás kegyelem. De amíg a szeme csillog a hazai táj említésére, addig semmilyen távolság nem lehet túl nagy.