Így várakoztunk a határon, amikor még tényleg várni kellett – Galéria

Sorompók, egyenruhák, útlevelek és türelmet próbáló várakozás – ezt jelentette sokáig a határátkelés. Galériánk képei egy olyan korszakot idéznek fel, amikor még útlevél kellet ahhoz is, hogy Bécsbe kiránduljunk, mert a határ nemcsak vonal volt a térképen, hanem nagyon is érezhető valóság.

Az idősebbek biztosan emlékeznek még arra, amikor még kétféle útlevél volt Magyarországon. Az egyik – a piros, csak a"baráti" országokra volt érvényes, a másik – a kék, a világ többi országára is.

Útlevélvizsgálat Röszkén, a határon, az egykori Jugoszlávia felé. fotó: Fortepan / Magyar Rendőr

Akkor még vízum is kellett a nyugati utazáshoz. Létezett még a vámvizsgálat is, igaz ez határátkelőnként eltérő volt. Például az egykori csehszlovák határon voltak szigorúbb vámosok is.

Egy történetet mesél az akkor tizenéves Gábor.

Amikor jöttünk haza Szloviból, csizmát voltunk venni, mert Magyarországon nem volt téli csizma, ezt elrejtettük az első ülés alá. Jött a vámos, én akkor udvariasan kiszálltam, a szlovák vámos rögtön benyúlt a székem alá és diadalittasan kiemelte a téli csizmát. Szerencsére a csizma pár napon belül rákerülhetett a lábamra.

Utazás útlevél nélkül

Ma, a schengeni övezet tagjaként, szinte már fel sem kapjuk a fejünket, ha átlépünk egy országhatárt. Nincs kötelező útlevél mutogatás, nincs csomagtartó-felnyitás, nincs az a sajátos feszültség, amikor az ember próbálja kitalálni, vajon mennyi ideig tart még a sor. Pedig a rendszerváltás előtti évtizedekben egészen más volt az utazás ritmusa.

Galériánk a rendszerváltás előtti határátkelőkre visz vissza: nyugati, déli és északi állomásokra, ahol a várakozás az út szinte természetes része volt. A fotókon nemcsak autók, buszok és sorompók látszanak, hanem egy korszak hangulata is: az ellenőrzésé, a kivárásé, a hivatalos pillantásoké. Olyan világé, amelyben a határ még valóban választóvonal volt.

Ezek a képek ma már egyszerre tűnnek ismerősnek és távolinak. Ismerősnek, mert ez az élmény sokak emlékezetében ma is él; távolinak, mert közben rengeteget változott Európa. A sorban álló kocsik, a pecsétekre váró útlevelek és a vámvizsgálatok ma már inkább történelemnek hatnak. Talán éppen ezért érdemes végignézni ezt a galériát: hogy jobban értsük, mennyit jelent az a szabadság, amelyen ma gyakran csak átgurulunk.