Ha elvennék a magyar vétót, az egyenes út lenne a háborúba

Az Európai Néppárt január végi zágrábi vezetői találkozóján a résztvevők kiálltak Ukrajna további támogatása mellett, és napirendre került az uniós döntéshozatal átalakítása is. A pártcsalád elnöke, Manfred Weber arról beszélt: bizonyos kérdésekben meg kellene szüntetni az egyhangúságot, ezért meg kell szüntetni a vétójogot, hogy egyetlen tagállam se tudja blokkolni a közös döntéseket. Magyarország számára ez megszüntetné az érdekérvényesítést és ez gyakorlatilag egyenes út lenne a háborúba. 

Az Európai Unió döntéshozatalában ma két rendszer működik. A legtöbb ügyben minősített többség dönt, de a legfontosabb kérdésekben, úgymint kül- és biztonságpolitika, adópolitika, új tagállam felvétele, többéves költségvetés, szerződésmódosítás, egyhangúság szükséges. Ez azt jelenti: ha egy ország nemet mond, a döntés nem születik meg. Ezt nevezzük vétónak. A jelenlegi szabályokat a 2009-ben hatályba lépett Lisszaboni Szerződés rögzíti.

Jogilag a vétó megszüntethető, de csak úgy, ha maguk a tagállamok egyhangúlag módosítják az alapszerződéseket. Vagyis éppen azoknak kellene beleegyezniük a vétó eltörlésébe, akik ezzel elveszítenék legerősebb eszközüket. Arra már volt példa az integráció történetében, hogy az egyhangúság köre szűkült, és egyre több ügy került többségi döntés alá, de teljes körű vétóeltörlésre nem volt precedens.

Ha mégis bevezetnék a minősített többséget külpolitikai vagy bővítési kérdésekben, az Magyarország számára valódi mozgástér-csökkenést jelentene. Ma egyetlen ország is meg tud akadályozni egy döntést. A minősített többségnél viszont elég a tagállamok 55 százaléka, amelyek az EU lakosságának 65 százalékát képviselik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nagyobb országok, például Németország vagy Franciaország súlya még erősebb lenne, a kisebb országok önálló blokkolási lehetősége pedig megszűnne.

Magyarország több esetben élt a vétójoggal a magyar emberek érdekében

Magyarország az elmúlt években több alkalommal élt a vétó eszközével. Az orosz olajembargó ügyében mentességet harcolt ki a vezetékes szállításra, az Ukrajnának szánt hitelcsomagot átmenetileg blokkolta, a globális minimumadó elfogadását hónapokkal késleltette, szankciós listák meghosszabbításánál alkupozíciót teremtett, és migrációs tárgyú megállapodásokat is feltartóztatott. További példaként említhető: sikerült elérni, hogy Kirill pátriárka végül ne kerüljön fel az uniós szankciós listára.

A vita különösen Ukrajna esetében éleződik ki. Ha nem lenne vétójog, akkor a tagállam ügyben végig tudnák vinni Ukrajna csatlakozását a néppártiak. Ha viszont Ukrajnát teljes jogú tagállamként vennék be az Európai Unióba, és utána még tart vagy kiújul a háború, az Európai Unió szerződése szerint a többi tagállamnak kötelessége megvédeni.  Az uniós szerződés 42.7. cikke alapján a tagállamoknak „minden rendelkezésre álló eszközzel” segítséget kellene nyújtaniuk a megtámadott országnak. Ez tehát egy az egyben azt jelentené, hogy – ha akarunk, ha nem– belépünk a háborúba.

A  vétójog eltörlésének támogatói azzal érvelnek, hogy gyorsabb és egységesebb uniós fellépést eredményezne, különösen válsághelyzetekben. A gyakorlatban ugyanakkor a tagállamok elveszítenék szuverenitásuk egyik legerősebb garanciáját, és a döntések inkább nagyhatalmi tengelyek mentén dőlnének el.

A kérdés tehát nem pusztán technikai. Arról szól, hogy a jövőben egy ország – akár Magyarország – képes lesz-e egyedül megállítani olyan döntéseket, amelyeket saját érdekeivel ellentétesnek tart. És arról is, hogy merre billen az európai egység és a nemzeti mozgástér közötti egyensúly a következő években. A Tisza párt az Európai Néppárt tagjaként egyetért velük és a döntéseikkel. Nekünk, magyaroknak azért sem mindegy, hogy ki vezeti Magyarországot – ez a áprilisi választások tétje is. Csak Orbán Viktor akar és tud kimaradni a háborúból, ezért a biztos választás a Fidesz.