INSIDER
12 évvel a tüdőtranszplantáció után újabb nehézségekkel néz szembe Lóránt: "Nem akarok éveket feláldozni a jelenből"
Létrehozva2026. 01. 06. 16:03
Tamács Lóránt 34 éves, tüdőtranszplantált sportoló, aki gyerekkora óta cisztás fibrózissal élt. Élete a sport és a fegyelem köré épült, de az élet a transzplantáció után szinte ismeretlen boldogságot hozott.
Tamács Lóránt mindössze 34 éves, mégis egy egész életnyi küzdelem, fegyelem és kitartás áll mögötte. Tüdőtranszplantált sportolóként ma is aktív, dolgozik, miközben olyan betegség miatt kapott másik tüdőt, amelyet sokan csak tankönyvekből ismernek: ez a cisztás fibrózis. Életében a sport, a hit és a tudatos felkészülés szó szerint életmentővé vált. Elárulta: ilyen az élet a transzplantáció után.
Megváltozott az élet a transzplantáció után
Lóránt gyakorlatilag a sporttal nőtt fel. Négyéves kora körül derült ki, hogy cisztás fibrózisa van. Szinte folyamatosan betegeskedett, ezért az orvosa további kivizsgálásra küldte, és egy genetikai vizsgálat igazolta a diagnózist. Kiskorától kezdve rendszeresen ellenőrizték a véreredményeit, a tüdőfunkcióját, és már nagyon fiatalon hörgőtágítókat, inhalációs oldatokat kapott. Sűrű, tapadós váladék ürült a tüdejéből, azt el kellett távolítani a légutakból, különben a gyulladás miatt belázasodott volna. Ez az „ördögi kör” gyerekkora óta az élete része volt ugyanúgy, mint az élsport, egészen 16 éves koráig. Akkor azonban megváltozott minden.
Lóránt egész életében szigorú rend szerint élt: reggel gyógyszerek, inhalálás, napközben iskola vagy munka, majd hazatérés után megint kezelés, és csak ezután jöhetett az edzés. Kiskorában kezdett el karatézni egy egyesületben, idővel élsportoló lett. Ám ahogy telt az idő, a tüdeje állapota folyamatosan romlott, abba kellett hagynia. Hiába a kezelések, hiába a fegyelem, a légzése egyre kevésbé bírta a terhelést. Huszonhárom éves korára egyértelművé vált: tüdőtranszplantáció nélkül nincs tovább.
Már jóval korábban tudta, hogy egyszer elkerülhetetlenné válik a szervátültetés. Tudatosan készültek rá a családdal, fizikailag és mentálisan is.
A transzplantáció gondolata nem volt sokkoló, inkább az élet természetes részeként tekintettem rá mindig. Amikor a tüdőfunkcióm lecsökkent és az orvosok tudták, hogy néhány éven belül már nem tartható fenn, egy bizottság elé kerültem. Egészségügyi és pszichológiai vizsgálatokon kellett átesnem, mert bizony nem mindenki képes mentálisan feldolgozni egy ilyen beavatkozást. Márciusban kerültem fel a várólistára, és ősszel már meg is kaptam az új tüdőmet. Van, akinél ez percek, másoknál évek kérdése is lehet, hogy mikor csörren meg a telefon
- meséli Lóránt. Bécsben műtötték, mert tizenkét évvel ezelőtt még minden magyar beteg ott kapott új tüdőt. Budapestről mentek érte a Balatonhoz, és onnan szállították az osztrák kórházba.
Amikor hívtak, hogy megvan a tüdő, már el is indultak értem. Izgatott voltam, de megkönnyebbülést éreztem, mert az állapotom addigra már kritikussá vált, oxigénpalackkal feküdtem az ágyban, dolgozni, tanulni, edzeni sem tudtam már. Úgy érzem, mindent megtettem, ami emberileg lehetséges volt, vagyis nem volt bennem kétely, tudtam, hogy vagy sikerül a műtét, vagy vége, és én azzal is kiegyeztem volna, mert az az állapot, amiben akkor voltam, már nem volt tovább tartható.
A szervkilökődés veszélye hónapokig, akár egy évig is fennáll. Elmondták Lórántnak, hogy mire számítson, milyen gyógyszereket kell majd szednie, milyen vizsgálatokra kell majd járnia.
Az életem 180 fokos fordulatot vett. Ahhoz voltam hozzászokva hogy naponta órákat kell a tüdőm tisztításával foglalkozni. Ez mind megszűnt a traszplantáció után. Híztam is 35 kilót. Budapestre költöztem, dolgozni kezdtem, edzettem és elvégeztem a személyi edzői tanfolyamot. Igazi repülőrajt volt
- emlékszik vissza Lóránt a műtét utáni időszakra.
A kilökődésgátló gyógyszerek sajnos súlyos mellékhatásokat okoztak
Cukorbetegség, csontritkulás alakult ki Lórántnál és nyolc éve rendszeres vértisztításra jár. A tüdőkapacitása nyolc év alatt körülbelül 35 százalékkal csökkent, és a tüdeje állapota folyamatosan romlik. Javulásra nincs esély, a cél az, hogy minél tovább megőrizze azt, ami még működik.
Az elmúlt évek fizikailag és mentálisan is komoly megterhelést jelentettek számomra, és ez a magánéletemre is rányomta a bélyegét. A párom végig mellettem állt a műtét idején is, mégis nehéz elfogadnia azt a gondolatot, hogy nem számolhat velem évtizedekre. Bár elméletileg lenne lehetőség egy újabb transzplantációra, ma már óvatos vagyok: nem akarok egy bizonytalan kimenetelű műtétért éveket feláldozni a jelenből. Kiderül majd, ha oda kerül a sor
– mondja a fiatalember.
Lóránt edzőként szeretne dolgozni, inspirálni másokat, eljutni olyan helyekre, amelyek eddig csak álmok voltak számára: Amerikába és Dubajba. Tudja, hogy a mostani jó állapot nem tart örökké, ezért, ha el is bizonytalanodik, mindig megtalálja a kiutat, segíteni akar, erőt adni másoknak és megmutatni: még a legnagyobb nehézségek is kezelhetők. Amit leginkább keres, az a mentális biztonság és annak az érzése, hogy szükség van rá.
Ripost hírek
