17 év börtön, majd a rejtett terhesség csodája: Tamás útja a mélyből a boldogságig

Amikor az ember Szatmári Tamással beszél, nyoma sincs a börtönviseltekre gyakran jellemző dacnak vagy rejtőzködésnek. Nyíltan, olykor fájdalmas őszinteséggel mesél. Ma már lassan nyolc éve, hogy 2018 nyarán utoljára becsukódott mögötte a börtönkapu, ezúttal kívülről. Hátrahagyott közel 17 évet, amelyet különböző büntetés-végrehajtási intézetekben töltött vagyon elleni bűncselekmények és egy bankrablás miatt.

17 év után szabadult a börtönből Tamás

De hogyan jut el idáig valaki? Tamás nem keres kifogásokat, de a gyökerekig ás. 

 – mondja. Édesapja 12 éves korában hagyta el őket, édesanyja számára pedig a férfiak fontosabbak voltak a gyermekeinél. Az út a teljes elhidegülésbe vezetett. A testvére és közte tátongó szakadékot a mai napig nem sikerült áthidalni. A "hányatott sors", ahogy ő fogalmaz, kapukat nyitott a bűnözés felé, amely akkor a kitörés egyetlen, bár hamis lehetőségének tűnt.

A szerelem rácsokon át

A börtönévek alatt a legtöbb elítélt mellől szép lassan elfogynak az emberek. A barátok eltűnnek, a házasságok felbomlanak. Tamás története itt vesz éles kanyart. Még a büntetése töltése alatt, egy társkereső oldalon keresztül ismerte meg jelenlegi feleségét, Szilvit. Levelezés, telefonbeszélgetések, majd az első, zavarba ejtő beszélő. 

– emlékszik vissza Tamás. A "jóakarók" mindkét oldalon próbálták lebeszélni őket, de a kapcsolat kiállta a próbát. Szilvi hite volt az az alap, amire Tamás a szabadulása után építkezni tudott.

Őszinteség az erkölcsi bizonyítvány helyett

A visszailleszkedés a társadalomba nem volt zökkenőmentes. A börtönrendszer – Tamás tapasztalata szerint – nem ad mankót, egyszerűen kilöki az embert a kapun. 

– meséli. A munkaerőpiacon azonban egy bátor stratégiát választott. Nem a papírok mögé bújt. 

 – árulja el. Ehelyett, amikor jelenlegi munkahelyén, egy fémmegmunkálással foglalkozó cégnél jelentkezett, leült a vezetőkkel, és elmondta az igazat. Úgy vélte, ha bizalmat kap egy állással, neki is bizalmat kell adnia az őszinteséggel. A kockáztatás bejött: ma már megbecsült munkatárs, a cég pedig támogatja a beiskolázását is.

Bence, a váratlan csoda

Az életük legnagyobb fordulata azonban nem a börtön kapujában, hanem egy átlagosnak indult éjszakai műszakban érte Tamást. A történet szinte hihetetlen: sem Tamás, sem a felesége nem tudta, hogy babát várnak. Szilvinek nem voltak látható jelei, a női ciklusa is rendben volt.

– idézi fel a sokkoló pillanatot. Először azt hitte, viccelnek, de a helyzet véresen komoly volt. A "rejtett terhesség" végén Bence koraszülöttként, a 32. hétre, alig két kilóval érkezett a világra. Tamás aznap éjjel a munkából rohant a kórházba, de csak pár nappal később láthatta és foghatta meg a kisfiát. 

– mondja, és a hangjából érezni, hogy ez nem üres fogadalom. Bence ma már 15 hónapos, egészséges, eleven kisfiú, aki teljessé tette a család életét.

Nincs kolbászból a kerítés, de van remény

Nyolc év bűnözés nélkül, stabil munkahely, szerető feleség és egy gyermek. Mi a titok? Tamás szerint a realitásérzék. 

– vallja. Szigorúan megszűrte a kapcsolatait, kizárta az életéből a rossz hatásokat, és a felelősségvállalást tette az első helyre. Üzenete a sorstársainak és mindenkinek, aki padlóra került, egyszerű, de húsbavágó: lehet, hogy a világ megváltozott és az emberek elrohannak egymás mellett, de ha valaki képes dolgozni és felelősséget vállalni a családjáért, akkor a társadalom visszafogadja.

Szatmári Tamás nem szent és nem mártír – ahogy ő fogalmaz. "Csak" egy ember, aki megjárta a poklot, de volt ereje visszajönni, mert volt kiért. És ez talán a legnagyobb győzelem.