Szem nem maradt szárazon: Sebestyén József testvére is megjelent a Háborúellenes Gyűlésen

József születése már önmagában csoda volt: úgy volt, hogy nem marad életben, mert az orvosok már lemondtak róla. Munkácson volt másfél hónapig, és a sors különös fintora, hogy 45 évvel később éppen Munkácson végeztek vele kegyetlenül – agyonverték. Józsika mosolygós kisgyerek volt, mindenki szerette, imádta. Most is látom az emberek arcán azt a szeretetnyilvánítást felénk, amit szavakkal nem lehet elmondani, és nagyon tisztelettel beszélnek róla. Az öcsém élte a mindennapjait, üzemeltette a panzióját, szerette a szülővárosunkat, Beregszászt. Aztán egyszer csak hirtelen – a kényszersorozásnak, a hírhedt ATCK-nak köszönhetően – egyik pillanatról a másikra elrabolták őt. Nem számítottunk rá. Teljesen rossz irányba ment az életünk. Az ATCK tulajdonképpen szitokszó lett az emberek életében

Az öcsém nem így tervezte a halálát. Nem akarta, hogy egy értelmetlen háború részesévé váljon. Nem akart idegen érdekekért meghalni, magyarként és magyar állampolgárként sem – ilyen fiatalon, 45 évesen

Ezúton szeretném megköszönni mindazoknak, akik részvétüket nyilvánították felénk, és azoknak is, akik akár csak egy szál virágot helyeztek a sírjára. Sajnos már sokan zarándokolnak oda; a sírhelye zarándokhellyé vált. És nem utolsósorban szeretném megköszönni az Orbán Viktor vezette magyar kormánynak a sok-sok segítséget, és azt, hogy nem engedték el a kezünket. Nagyon köszönjük