Létrehozva: 2025.10.09.

Üzenetek időn és téren át – Retró pillanatok a postás világnapon!

Október 9. a postás világnap. Ez a nap emlékeztet bennünket arra, hogy a kommunikáció története nemcsak szavak, hanem kezek, arcok és mozdulatok története is, azoké a postásoké, akik évtizedeken át gondoskodtak róla, hogy a levelek, csomagok és üzenetek eljussanak mindenhová: a főváros forgalmas utcáitól a legkisebb falvakig. Nézd meg a múltat retró képeken!

retró nap

Fénykép , mint történeti forrás

A posta világnapját 1969-ben, a Nemzetközi Postaegyesület (UPU) századik évfordulója alkalmából vezették be. Azóta is azt hirdeti, hogy a postai szolgáltatások a digitális korszakban is nélkülözhetetlenek, nemcsak a logisztika, hanem az emberi kapcsolatok szempontjából is. Retró képeken a nosztalgia, így küldtünk leveleket rég!

Retró képgaléria a Posta világnapja alkalmából — A kép Budapest VI. kerületében, a Benczúr utca 27. szám alatt készült 1957-ben. A felvétel az Egyedi-palota udvarán készült, amely akkor még Postás Művelődési Központként működött, később Benczúr Ház néven kulturális és rendezvényközpont lett, az udvar pedig később Benczúr-kert néven vált ismertté. Forrás: Fortepan / Bauer Sándor

Retró pillanatok a Posta múltjából

Volt idő, amikor a legnagyobb izgalmat nem egy értesítés a telefonon, hanem a postás csengetése jelentette. A borítékok illata, a kézzel írott betűk görbülete, a bélyeg precízen a sarokba ragasztva, mind egy apró rítus volt, ami összekötötte az embereket. Minden levél egy történetet mesélt: szerelmet, aggodalmat, örömöt, bánatot.

A postás akkoriban nem csupán kézbesítő volt, hanem hírnök és bizalmas is. Tudta, ki vár levelet, ki küldene, ha lenne kinek. Egy kézfogás, egy bólintás, egy mosoly elég volt, és az ember tudta: érkezett valami fontos. A posta a hétköznapok varázsa volt, láthatatlan háló, ami összekötötte a városokat és a falvakat, az ismerősöket és az ismeretleneket. A háborúk, az újrakezdések, a technikai forradalmak idején a posta mindig ott volt. Megbízhatóan, mint egy jó barát. Ma már kattintások viszik az üzeneteket, a postás helyét sokszor csomagautomata vette át, mégis, ha a kezünkbe veszünk egy levelet, ugyanazt a bizsergést érezzük. A múltból átsugárzik valami emberi, megnyugtató. A posta története nem csak a kommunikáció története, hanem az emberi kapcsolatoké. Mert akár tollal, akár billentyűvel írjuk: minden üzenetben ott lapul egy apró darab belölünk. És ez a személyesség, ami soha nem megy ki a divatból.

Érdekel a retró képgalériánk? Nézd meg az alábbi képre kattintva!