INSIDER
"Mi, szülők vérbeli terepfutók vagyunk a mindennapokban" - az autista gyermekekért futnak az édesanyák
Október 4-én szombaton közösen áll rajthoz az UltraBalaton Trail 115 km-es futóversenyén négy édesanya, akik autista gyermeket nevelnek és hisznek abban, hogy a sport képes új energiát, kitartást és belső megtartó erőt adni. Az autizmus nagy kihívás a szülők számára.
Biztosan mindannyiunkkal előfordult már, hogy a buszon láttunk egy kisgyereket, aki mindenáron arra az ülésre akart leülni, amit kinézett magának, vagy épp a boltban "rendezett jelenetet". De belegondoltunk abba egyszer is, hogy mi van, ha az a gyermek autizmussal él, szülei pedig épp igyekeznek mindenáron megnyugtatni őt, a megvető pillantások pedig nem segítenek? Ilyen és hasonló helyzetekre igyekszik felhívni a figyelmet a négy futó édesanya.
Fotó: Olvasói
"Az én időm, az én erőm" jelmondattal négy édesanya úgy döntött, hogy együttes erővel lefutják az UltraBalaton Trail futóverseny 115 kilométeres szakaszát október 4-én szombaton. Négy teljesen különálló életút, azonban egyvalami közös bennük: mindannyian autista gyermeket nevelnek. A közös futással épp az a céljuk, hogy felhívják a figyelmet az autista gyermeket nevelő családok mindennapi kihívásaira, ugyanakkor azt is szeretnék, hogy a társadalom természetes létezésnek tekintse az autizmus spektrum állapotot. A csapatban részt vesz Kővári Edit, az Autisták Országos Szövetségének (AOSZ) elnöke is, aki elmesélte lapunknak, honnan indult ez a kezdeményezés.
"Az én időm, az én erőm. Hogy a legjobb önmagam lehessek. Érted."
Mit is jelent ez a jelmondat? Elsősorban azt, hogy nem igaz, hogy az anyák "énideje" luxus, aminek örülni kell, ha néhanapján összejön. Az énidő elengedhetetlen, a feltöltődést szolgálja. Főleg azoknak a szülőknek van rá szükségük, akiknek sajátos élethelyzetük miatt szigorú napirenddel, extra kihívásokkal kell megküzdeniük a mindennapokban. És ha már "énidő", miért is ne lehetne az épp a sport, jelen esetben a futás?
Mi egymástól függetlenül futottunk és ismertük is már egymást, mert mind a négyen civil szervezetekben tevékenykedünk vezetőként. A mozgás, a fizikai tevékenység oldja a mindennapi szorongásokat, illetve azt a rendkívül intenzív igénybevételt, aminek nap mint nap ki vagyunk téve. Nagyon gyakori az, hogy úgy éljük meg mi, szülők, hogy ez egy olyan feladat, amiből nekünk nem lehet kikapcsolódni és nem engedjük meg magunknak azt a fél órát, vagy órát, amikor mindent félreteszünk. Pedig muszáj magunkra figyelni, mert mi fogjuk felnevelni a gyerekeinket
— mesélt a Ripostnak Kővári Edit, az AOSZ elnöke arról, hogyan született meg a közös futás ötlete.
Autizmus: a láthatatlan fogyatékosság
A futó édesanyák azt is kitalálták, hogy az alkalomhoz kapcsolódóan lehessen jótékonysági mezeket vásárolni, az abból befolyó összeg pedig az úgynevezett ElsőSegély szolgáltatásukat támogatja. A program azokat a családokat segíti, akik még az út elején járnak, hogy legyen kihez fordulniuk, legyen kivel megosztani a félelmeiket. Az autizmus ugyanis nagy kihívás minden család számára.
Nagyon gyakori az, hogy ezeket a családokat kirekesztik vagy beszűkül az a társas közeg, ami más családok számára természetes. Az autizmusra szoktuk azt a kifejezést használni, hogy láthatatlan fogyatékosság. Az emberek sokszor csak a másféle viselkedést veszik észre és kis korban gyakran szokták szülői nevelési hibának gondolni. Például, ha egy autista kisgyermek ragaszkodik a buszon mindig ugyanahhoz az üléshez, és az anyukája egyszerűen képtelen elmagyarázni neki, hogy felszállt egy idős néni, akinek át kell adni a helyet, vagy most nem tudsz oda ülni, mert most ott ülnek. Ez egy tipikus autizmusból eredő sajátos ragaszkodás és az ilyenekért nagyon gyakran a családok a társadalomtól negatív visszajelzést kapnak, amitől szűkül az életterük
— vallott a nehézségekről őszintén Kővári Edit, aki maga is egy autista gyermeket nevel.
Marcell most 22 éves, ketten élünk együtt. Most az utolsó évet járja egy speciális iskolában. Marcell nagyon jó kommunikációs képességekkel rendelkezik, de nem beszél. Hogy az iskola után mi következik, az az összes szülő legnagyobb kérdőjeles rémálma.
Editék a kampányukkal egy időben egy Facebook oldalt is elindítottak, amit közösségépítő célból hoztak létre. Ebben a csoportban a négy futó édesanya őszinte vallomásokat tesz közzé, hogy megmutassák azokat a hétköznapi, "hús-vér" szituációkat, amiket autista gyermekükkel átélnek. Ugyanakkor ezekkel a mély beszámolókkal céljuk az is, hogy megmutassák sorstársaiknak, hol vannak a kitörési pontok a hétköznapi nehézségekből, hogy a hétköznapok ne a túlélésről, hanem a megélésről szólhassanak.
Ripost hírek
