Fordulat Parajdon: megtörtént, amire már egy ideje számítani lehetett

Parajdon visszaköltözhettek az  otthonukba azok a családok, akiket korábban a sóbánya fölött kialakult földmozgás veszélye miatt telepítettek ki – erősítette meg lapunknak Petres Sándor, Hargita megye prefektusa.

- fogalmazott a prefektus. 

Hangsúlyozta: az intézkedést nem törölték el, csak ideiglenesen felfüggesztették.

– tette hozzá.

Megtudtuk: a döntést a vészhelyzeti bizottság kedden délelőtt hozta meg, és az is szerepel benne, hogy probléma esetén a hatóságoknak, intézményeknek és lakóknak is azonnal cselekedniük kell.

A helyiek minden nap imádkoztak azért, hogy végre visszatérhessenek, minden alkalommal reménykedve figyelték a hatósági döntéseket. 

Mint azt a Ripost megírta, a  parajdi vészhelyzeti bizottság még május 8-án hirdetett vészhelyzetet, miután a heves esőzések nyomán megduzzadt Korond-patak vize betört a bányába. A vészhelyzetet azóta havonta hosszabbították meg. A nagy mennyiségű víz néhány nap alatt teljesen elöntötte az állami tulajdonban lévő parajdi sóbánya valamennyi részét, beleértve a légúti betegségek kezelésére és látogatók fogadására kialakított turisztikai szintet, valamint a Telegdy-bányát is, ahol 1991-ben kezdődött a sókitermelés.

Akkor a vízügyi szakemberek és az Országos Sóipari Társaság (Salrom) szakértői a Dózsa-bánya fölött két-három süllyedést észleltek, ezért elrendelték a közvetlen közelben élő családok ideiglenes kitelepítését.

Parajd a sóból élt 

Stábunk két hónappal ezelőtt járt Parajdon, ahol akkor csöndesebbek voltak az utcák, mint bármikor az elmúlt évtizedekben. A világ egyik legismertebb sóbányája, amely hosszú időn keresztül vonzotta a turistákat, a gyógyulni és kikapcsolódni vágyókat, májusban víz alá került. A bánya kapuja előtt sorompó jelezte: ide belépni tilos. Néhány méterre mécsesek és virágok álltak , szomorú jelei annak, hogy ez a hely már nem az volt, ami korábban. Amikor végigsétáltunk a parajdi főutcán, úgy éreztük, mintha megállt volna az idő. A korábban zsúfolt parkoló üresen tátongott, a patak, amely nemrég a bánya mélyébe zúdult, már visszahúzódott a medrébe. Az utcákon csak néhány felnőtt lézengett, gyerek egy sem. Nem voltak turistacsoportok, csupán néhány árus, de még a  bányához közeli árusok közül is kevesen maradtak. 

Az egyikük, Máté Ildikó, sótermékeket árult.

 A sóbánya évtizedekig nemcsak munkahely, hanem gyógyhely is volt,  asztmás gyerekek érkeztek ide, sokan évről évre visszatértek kezelésre. Ez most megszűnt, és vele az élet is lelassult. A bánya bejárata közelében akkor még szabad volt a mozgás, de az omlásveszély miatt lezárt részekre,  ahonnan családokat evakuáltak,  már nem lehetett belépni. A lezárt terület közelében élők is aggódtak, féltek, hogy hamarosan nekik is menniük kell. Most egy kicsit talán megnyugodhatnak, de Parajd és a parajdiak sorsa még nem biztos.