"Jó újra itthon lenni" – Kitálalt Kapu Tibor és Cserényi Gyula

Milyen lehet 18 nap után újra a Földön lenni? Hogyan ettek az űrben? Mikkel töltötték a szabadidejüket? Egyáltalán, milyen érzés a zéró gravitációban lebegni? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre válaszolt Kapu Tibor és Cserényi Gyula a Millenáris Parkban tartott rendezvényen.

Kapu Tibor kutatóűrhajós és tartalékosa, Cserényi Gyula az Axiom 4 küldetés során életre szóló barátságot kötött. A Hunor Program a Millenáris Parkban tartott beszélgetést, ahol a két magyar űrhajós kitálalt az űrutazásról. A kiválasztás folyamatától egészen a visszatérésig minden részletről beszámolt Kapu Tibor, Cserényi Gyula pedig abba engedett betekintést, milyen volt a Földön várni a csapat visszaérkezését. A rendezvényen Kapu Tibor szülei is megjelentek.

"Jó újra itthon lenni" – Kapu Tibor kisgyerekként ujjongott a kilövésnél, a küldetésparancsnoknak kellett csendre intenie

Kicsivel több mint egy hónapja, július 15-én kedden hajnalban szállt le a Földre Kapu Tibor Kalifornia partjainál. Ma már szoros barátság fűzi össze Kapu Tibort és Cserényi Gyulát, viszont a kezdetekben egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy kijutnak az űrbe.

A 2022 január 31-es jelentkezési határidőt Cserényi Gyulának ki kellett csontoznia; 29-én adta le a jelentkezését, a repülőorvosi alkalmassági vizsga, az erkölcsi bizonyítvány épp hogy sikerültek a határidő előtt.

Az egyik legérdekesebb egybeesés, hogy eredetileg május 27-én tervezték meghozni a döntést arról, kik azok, akik ketten maradnak a programban. Ez végül május 26-ra esett, ami azért is fontos dátum, mert 44 évvel ezelőtt épp ezen a napon utazott Farkas Bertalan az űrbe.

A kiválasztási ceremónia igencsak belsőséges volt, Cserényit a vezetéknevének köszönhetően elég korán hívták be. Bevezették egy üres terembe, ahol csak egy boríték volt. A levél közepén ki volt emelve a lényeg, az üzenetet olvasni pozitív élmény volt az űrhajósoknak.

Nekem azt mondták, hogy annyi időt tölthetünk abban a teremben, amennyit szeretnénk. Ha 10 perc, legyen 10 perc. Ehhez képest én 2 perc után kaptam már a felhívást, hogy most már jöhetnék.

– meséli Kapu Tibor. A centrifugás és a műrepülés próbáit kiállva készültek fel a különféle gravitációs terhekre. Az élmény, ahogy a műrepülés során a vér a lábból a fejbe tódul, alaposan megdolgoztatja az emberi szervezetet. Ezt Tibornak és Gyulának is át kellett vészelnie.

A teljes kiképzési fázis eredménye, hogy még életben vagyunk

– viccelődött Cserényi Gyula.

Egészen emberközeli és megmosolyogtató pillanatokat is hozott a magyar űrhajósok számára a küldetés. A nemzetközi légtérben például Kapu Tibor neve volt a legkönnyebben kiejthető, Cserényi Gyula nevét viszont nehezen tudták kiejteni. Így is könnyebb volt mindkettejük neve az indiai Shubhanshu Shukla és a lengyel Sławosz Uznański-Wiśniewski űrhajósokénál. Egymás nevének kiejtése egyfajta humorforrássá vált a legénység tagjai között. Sławosz ráadásul a kiképzés közben vezetéknevet is változtatott, így minden ruhán újra kellett varrni a nevét.

Emlékezhetünk, hogy Kapu Tibor a felbocsátás előtti időszakban szinte minden reggel arra ébredt, hogy elnapolják a kilövést. Ilyen sok időt karanténban űrutazás előtt kevesen töltöttek. Lényegében ezek 2-3 napos csúszást eredményeztek, a két hét karantén így 32 napra duzzadt.

Azt azért megjegyzem, hogy Floridában voltunk bezárva, ez egy könnyítés, mert medencés házban voltunk, billiárdasztallal. Idő ugyan nem volt a medencére és a biliárdozásra, de kiengedtek minket, hogy fussunk. A reggeli futás határozta meg a mentális egészségüket.

– jegyzi meg Cserényi.

Amit csak kevesen élhetnek át, az a felbocsátás pillanata. Miután a bioritmusukat is átállították, a fellövés előtt egy "lebutított" (Kapu Tibor szavaival élve "azért lebutított, hogy az űrhajósok is értsék") pókert játszottak, amelyben meg kellett verniük a küldetésparancsnokot, hogy elindulhassanak. Kapu Tibor szerint gáz lett volna, ha emiatt nem sikerül feljutniuk. A pakli azóta is megvan neki.

Peggy közülünk a legtapasztaltabb űrhajós, ő is mondta, hogy már 30 éve van benne, és még mindig nem találja a megfelelő szavakat, hogy ezt az élményt leírja. Érzi az ember teste, hogy felfele megy. A centrifugában sokat gyakoroljuk ezt, de akármennyire jó a centrifuga, az ember teste érzi, hogy valójában körbe-körbe megyünk. Amikor pedig életre kel a rakéta, akkor az ember csak mosolyogni tud. Shubhanshu Shukla 18 évig volt vadászpilóta, több ezer órát repült, ehhez képest ő is olyan gyermeki sikollyal fogadta a felszállást, mint én. Peggy ránk is szólt, hogy maradjunk csöndben, hogy kommunikálhasson a Space X-el

Mindeközben Cserényi a Kennedy Space Center állomásról, egy magasított erkélyről nézte a kilövést. Ő azt látta, ahogy megérkezik a rakéta és hallotta a hangrobbanást.

A testi elváltozások rövid időn belül megjelentek. Tibornak a szokottnál nagyobb feje volt a világűrben, hiszen van egy folyadék-eltolódás. Fél óra után dagadt a nyelve is, utána pedig kidülledt a szeme.

Ezután mondta nekem Peggy, hogy ja igen, te már nagyfejű lettél. Ez nem egy allergiás reakció.

Vajon miket esznek és isznak az űrhajósok? Tibor beszámolója alapján welcome drink volt, hűtött narancslé formájában, semmi erősebb. Az űrben változik az ízérzékelés, csökkentett sótartalommal dolgoznak, figyelnek a csontsűrűségre is. Serpenyőben vannak torták, karamellás diók is. Az étkezés viszont csak egy része a zsúfolt napi rutinnak.

Tibi napjait beosztották. A Greenwichi idő szerint működött a napirendje. Houstonban mi is így éltünk; ami nekik reggeli fél nyolcas meeting, nekünk ott hajnali fél háromkor volt.

– magyarázza Cserényi. A napi egy óra edzés, egy óra futás mellett más dolgokra is tudott időt fordítani Kapu Tibor; köztudottan szeret gitározni. Chris Hatfield kanadai űrhajós egyik gitármodelljét vitte fel, amit számára készítettek; ez egy űrbe készített gitár.

Ha nem a kísérletekkel foglalkozott, rubik kockázott, beszélgetett a társaival, olvasott, zenét hallgatott. Ami viszont talán a leginkább egyedülálló tevékenység, az a kupolában töltött idő, amire Kapu Tibor csak az utolsó este tudott időt szánni

Amikor az ember bemegy a kupolába, felette vannak az ablakok; valójában nem le, hanem fölnézünk a Földre. Amikor ez megfogalmazódott bennem, rengeteg mögöttes tartalom is meghúzódott. Az éjjel kivilágított városok látványa egy sárga pókháló, gyönyörű a Föld, fényes, színes, nagy része víz, óceáni terület van legtöbbször. És senki ne mondja, hogy lapos! 90 percig egy helyben ülni nem az én sportom, nem is hittem volna, hogy képes lennék rá. Mivel gyorsan haladunk a Föld körül, minden ötödik percben más területe felett vagyunk a Földnek. Odafönt egyszerre látjuk a vihart és a szép időt, onnan látszik igazán, hogy mi mint emberiség ezeket egyszerre éljük át.

Az Axiom 4 küldetés személyzete 18 napot töltött a fedélzeten. Amikor fölmentek az űrbe, Peggy Whitson küldetésparancsnok 675 napnyi repülésen volt túl, 695 lett mire visszatért. Csak 5 nap kellett volna, hogy meglegyen a 700 napos repülés, Kapu Tibor még lobbizott is, hogy ez sikerüljön. Nem rejtette az űrhajós véka alá azt sem, hogy nehezen búcsúzott el az űrállomástól.

Én szinte biztos voltam benne, hogy Tibi vissza fog menni a kupolába és elbújik.

– toldotta meg a beszámolót Cserényi Gyula.

És vajon milyen lehet egy ilyen élmény után újra a Földön járni? Mivel űrhajósaink majdnem 20 napig voltak az űrben, minden hirtelen nehézzé vált az első napokban. Tibor érezte, hogy a karja visszaesik magától, nehezebb volt eleinte emelnie dolgokat. Maga a visszatérés viszont jó élmény volt számára, főleg egy ilyen szerető közönséggel, mint ami a rendezvényen összegyűlt.