Kocsis Máté: Pressman távozik, de minden itt marad abból, amit teremtett

Ma elhagyja Magyarországot David Pressman, egykori amerikai nagykövet, s férje.

Ám mielőtt az egész napunkat belepné a derű, muszáj ünneprontónak lennem.

Ő ugyan távozik, de minden itt marad abból, amit teremtett.

Az elmúlt években Pressman rendkívül ügyesen szervezte össze mindazt, amit a szellemileg leépült, és saját romjain váladékozó bal- és liberális oldal korábban képtelen volt.

Emlékezzenek csak az elhíresült széderestre, ahol egy asztalhoz ültette a zsidólistázó Gyöngyösi Mártont Nagy Ervinnel, emlékezzenek az influenszerek és celeb-megmondók számára rendezett nagykövetségi bulikra, amiknek csak egy részébe engedtek bepillantást (hál’Istennek), emlékezzenek a “mikroadományok” világára, a 2022-es tiltott külföldi pénzekre, amikből dicső ellenzékünk kampányolt, s emlékezzenek a dollármédia kirívóan elfogult írásaira, melyek messziről szaglottak a külföldi befolyástól. Sorolhatnám.

Pressman partykat és pártokat szervezett, finanszírozott, hogy a szuverenista kormányt megbuktassa. Tüntetések felett atyáskodott, pont mindig olyan ügyeket és embereket vett a szárnyai alá, melyek és akik könnyedén csusszantak bele a liberális világvízióba. Minő véletlen.

Honi “független” újságíróink izgalommal telt szívvel írták halomra a magyar jobboldaliakat vagy így, vagy úgy gyalázó, “nagykövet úr elvárásainak megfelelő” cikkeiket, annak reményében, hogy a következő fogadáson is ott lehessenek, netán ők is felkerülhessenek a követség fizetési listájára. A liberális influenszerek is felbátorodva ontották a content-eket, mert Pressman adott nekik reményt. (Igen számukra a remény mindig külföldről jön, ezért nem tudunk szót érteni velük.)

Aztán a nagykövet úr a celeb-influenszer-fizetett újságíró tengely hátán úgy beszállt a politikába, mint Vágási Feri az internetbe. Élete volt a kormánybuktatás. A lekötelezettjeinek és fizetettjeinek szintén.

Szóval, ő ugyan elhúz, de ezek mind itt maradnak nekünk. Maradnak a külföldi pénzekhez idomított politikusok, az amerikai baloldalhoz köthető vállalati befolyások, a brüsszeli liberális elit parancsait szolgalelkűen teljesítő képviselők és pártok - Tisza néven újraszervezve -, maradnak a milliós megtekintésű betanított influenszerek, marad a telex, a 444, az rtl, a hvg, a 24. És természetesen maradnak a “mikroadományok” is.

Többen olvasták a fejemre, hogy minap miért neveztem tehetségesnek Pressmant. Hát ezért. Ő erősítette fel a magyar liberális életet.

A helyzet az, hogy a 2026-os választáson a brüsszeli nyomásgyakorlók itthoni embereivel, és a Pressman-világ beosztottjaival találjuk magunkat majd szembe.

De azért derűs napot kívánok mindenkinek!