tóth gabi
Szabó Andris vakon született és élete álma volt, hogy énekes legyen. Be is futott: lemezei jelentek meg, felkarolta őt Benkő László. Később azonban elfeledték és amikor idén a Megasztárba jelentkezett, azt mondták neki: nem az ő műfajára van igény. A vak énekes legnagyobb álma, hogy ismét közönség elé léphessen.
Még alig múlt tíz éves Szabó Andris, amikor egy csornai tehetségkutatón elkápráztatta a közönséget. A vak énekes sikert sikerre halmozott és alig hat év leforgása alatt platinalemezes előadóművész vált belőle. Az utóbbi években azonban úgy érzi, hogy a közönség elfordult tőle, bár ő ismét a színpadra vágyik. Az éneklés jelenti számára az egyetlen mentsvárat.
A csornai „Ki mit tud?” versenyen Máté Péter: Ott állsz az út végén című dalával lépett színpadra a vak énekes. Ezt követően jelent meg Andris első lemeze 2006-ban, ami másfél hónap alatt platinalemez lett és amit további kettő követett. Karrierjének beindulásában nagy szerepet játszott az Omega billentyűse, Benkő László, aki felkarolta és az első dalait szerezte.
Andris először csak feldolgozásokkal lépett színpadra, majd később sorra jelentek meg a szerzeményei, amikbe a saját érzelmeit szőtte bele. Ezután fellépést fellépés követett és a vakon született fiú élete beteljesedett a színpadon.
Kamaszkoromban a mutálás miatt egy időre abba kellett hagynom az éneklést. Mire ismét színpadra állhattam, addigra a közönség elfelejtett, egyre ritkábban hívnak fellépni
- mondta a Ripostnak szomorúan a vak férfi, aki igyekszik hasznosan tölteni az idejét, most is zenéket és dalokat ír. Idén ismét megpróbált rivaldafénybe kerülni: jelentkezett egy dallal a Megasztárba, de elutasították azzal, hogy nem arra a zenei műfajra van igény, amit ő képvisel.
Andris nem lát, de éppen ezért a többi érzéke élénkebb: kifinomult a hallása és a tapintása is. Nem kevesebb, mint háromezer kazettás zenei gyűjteménye van, amiket tapintással meg tud különböztetni egymástól. Megtanult szintetizátorozni, ennek a segítségével írja új szerzeményeit. Érzelmeit és gondolatait továbbra is dalba foglalja és várja, hogy alkalma adódjon visszatérni a színpadra, újra hallani a közönség fergeteges tapsviharát, amivel megköszöni a produkcióját.
Soha nem adom fel, mert tudom, hogy én a zenélésre, éneklésre születtem
- mondja Szabó Andris, akinek minden vágya, hogy újra örömet szerezhessen másoknak is a zenével, az énekkel, ami őt élteti.