"Csak az maradt nekem, ami a tűz idején rajtam volt" – mindene odalett az egykori állami gondozott Istvánnak

Egy élet munkája vált a tűz martalékévá. Kállai Istvánnak semmije sem maradt, csak az a néhány ruhája, amit éppen viselt a tűz idején. A lángok vasárnap délután csaptak fel a törökbálinti házban. István állami gondoskodásban nőtt fel, minden álma egy saját otthon volt. Mivel segítségre sohasem támaszkodhatott, így mindig mindent kemény munkával ért el. Egy korábbi víkendházat szépítgetett, komfortosított az évek során, jobbára sajátkezűleg. 

Az 54 éves férfi sohasem adta fel, mindig küzdött az álmaiért. Saját otthont vásárolt, amit állandóan szépítgetett. Sportol, dolgozik és szabadidejében a találmányát tökéletesíti, mert úgy gondolja, hogy az egy forradalmi áttörés lesz a hifi világában. De most mindene odalett. A kormos falak és gerendák közt elszenesedett CD lemezek, méregdrága, stúdió minőségű lejátszók emlékeztetnek a sok év alatt megvásárolt és tökéletesítgetett gyűjteményre. A férfi egész élete benne volt ebben a 30 négyzetméteres házban.

– meséli szomorúan Kállai István, aki, mire hazaért, már csak tűzoltókat és füstölgő romokat talált a háza helyén. Semmije sem maradt. A ruhái, az eddigi munkássága, CD-gyűjteménye mind megsemmisült.

– fogadkozik, bár a helyzetét nehezíti, hogy szinte minden pénze odalett a pusztító tűzben és a ház biztosítva se volt. A nulláról kell kezdenie, de hiszi, hogy kemény munkával sikerülni fog előteremteni az építőanyagot, a többit pedig megcsinálja saját két kezével, baráti segítséggel.

– mondja bizakodóan István, akinek nagyszerű hallása van és sok hangrendszer-összeállítás dicséri már a munkásságát.

Bár a kára felbecsülhetetlen, hiszen az értékes, egyedi hangeszközökön kívül közel ezer darabos, különleges CD gyűjteményét is elveszítette, István nem adja meg magát a sorsnak, elhatározta: újjáépíti a kis házikót és az életét. Építőanyagot, szükséges hozzávalókat ehhez szívesen elfogad.