Győrffy Balázs: a magyar kormánynak prioritás a gazdák támogatása

Ripost: Az embereket olyan sok információ éri nap, mint nap, hogy nehéz kibogozni a lényegeseket közülük. Elnök úr össze tudná foglalni röviden az olvasóink számára, hogy pontosan milyen bűnöket követ el Brüsszel az európai gazdákkal szemben?

Győrffy Balázs: Hogy ez megérthessük, kicsit vissza kell mennünk az időben. A második világháború után az volt a legfontosabb stratégiai kérdés, hogy az élelmiszer-ellátás biztonságát, az agráriumnak a teljesítményét olyan szintre kellett hozni, hogy Európa képes legyen ellátni saját magát és ne legyen kiszolgáltatva másnak. Innen indult az egész közös európai agrárpolitika. Mára azonban eljutottunk odáig, hogy a Közös Agrárpolitika sokkal inkább szól a gazdálkodók bürokratikus terheiről és a gazdálkodók vegzálásáról. Persze nem lehetünk álszentek, mert pénzügyi segítséggel is jár, ugyanakkor ezeknek a reálértéke már régóta csökkenő tendenciát mutat az Európai Unió büdzséjén belül.

Ripost: Milyen terheket ró Brüsszel az uniós, így a magyar gazdákra is?

Gy.B.: A Közös Agrárpolitika most abból áll, hogy egyre erőteljesebben jelennek meg a zöld elvárások. A gazdáknak ezeket teljesíteniük kell, hogy hozzájussanak a támogatáshoz. Az elmúlt öt évben Brüsszel azonban szintet lépett, eluralkodott a sötétzöld politika, és olyan esztelen elvárásokat állított a gazdák elé, hogy azok tömeges gazdatüntetéseket váltott ki Európa több országában is, Varsótól, Berlinen és Brüsszelen át egészen Madridig. Sajnos azt kell mondanunk, hogy a Brüsszel által megfogalmazott célok dilettánsak és vágyvezéreltek. Ezt az is jól mutatja, hogy a növényvédőszer- és a műtrágya-használat drasztikus csökkentését előirányzó úgynevezett Zöld Megállapodást (Green Deal) úgy léptették hatályba, hogy nem is készült hozzá hatástanulmány. Ezt bátran lehet politikai ámokfutásnak nevezni.

Ripost: Mit fog ezzel elérni Brüsszel?

Gy.B.: Sajnos semmi jót. Az európai termelés ezen intézkedések hatására vissza fog szorulni, és egyre drágább lesz. Például olyan eszközöknek és hatóanyagoknak tiltják meg a használatát – sokszor szintén tudományos megalapozottság nélkül –, amelyekkel olcsón és hatékonyan lehet gazdálkodni. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy az európai élelmiszerek önköltsége jóval magasabb, mint szinte bárhol máshol a világon.

Ripost: És gondolom a helyzetet csak tovább nehezíti az ukrán helyzet…

Gy.B.: Igen. Erről azt érdemes tudni, hogy az Unióhoz való csatlakozáskor a tagállamok átadják a külkereskedelemmel kapcsolatos jogosítványaikat az Európai Bizottságnak. A Bizottság azonban sajnos volt annyira meggondolatlan, hogy a saját piacaira beengedte az ukrán termékeket. Azokat azonban más körülmények, más feltételek mellett állították elő, jóval az uniós gazdák költségei alatt, például olyan növényvédő szerek használatával, amelyeket már rég betiltottak az EU-ban. És itt nem csak gabonáról beszélünk, hanem például tojásról vagy baromfihúsról. Ez az egyenlőtlen versenyhelyzet mára kezelhetetlenné vált. Ennek az lesz az eredménye, hogy az Európai Unióban nagy mértékben fog visszaesni az élelmiszer-előállítás, mert egyszerűen nem éri meg a gazdáknak a termelés. Ez egy óriási ellátási kockázatot jelent. Egyszerűen nem értjük, hogy míg az uniós gazdák elé a legszigorúbb környezetvédelmi, állatjóléti élelmiszerbiztonsági követelményeket támasztják, addig az unión kívülről érkezett import élelmiszerek esetében ezeket teljesen figyelmen kívül hagyják.

Ripost: Mi lehet ennek a következménye?

Gy.B.: Sajnos ennek akár súlyos egészségügyi következménye is lehet, mint ahogy erre már van is példa. A közelmúltban például az EU-ba és az Egyesült Királyságba egy szalmonellával fertőzött ukrán baromfiszállítmány érkezett, aminek következtében többen megbetegedtek, egy ember pedig az életét vesztette. Mondjuk ki: az élelmiszerrel nem lehet játszani!

Ripost: Magyarországra egyébként jöhet ukrán élelmiszer? Mennyire vannak biztonságban a magyar fogyasztók?

Gy.B.: Az uniós joggal szembemenve a magyar kormány megtiltotta az ukrán élelmiszerek behozatalát az országba. Emiatt biztosan számolnunk kell egy kötelezettségszegési eljárással, de a magyar emberek egészsége sokkal fontosabb. A schengeni határok miatt azonban nem lehet garantálni, hogy más uniós tagországból nem jön ukrán élelmiszer. Azt tudom javasolni az embereknek, hogy akkor járnak el a legjobban, ha a magyar termékeket választják, mert azokban garantálni lehet a minőségi alapanyagokat.

Ripost: Már így is folyamatosan az Európai Unióban a gazdatüntetések. Meddig feszítheti a húrt Brüsszel?

Gy.B.: Azt kell megérteni, hogy az uniós gazdák az életükért, a túlélésért küzdenek. Itt nem egyszerűen egy túltermelési válság van, ez egy politikai árulás. És sajnos ehhez a brüsszeli ámokfutáshoz sok tagállam kormánya asszisztál, így van ez például Németország esetében. Ezzel szemben Magyarországon a kormány és az agrárszervezetek között kiváló a párbeszéd és a szakmai kapcsolat.

Ripost: Ezt talán jól mutatja az is, hogy Orbán Viktor kampánykörútjának első állomása éppen az Ön szülőfalujában volt, ahol a mezőgazdasági kérdések kerültek előtérbe. 

Gy.B.: Igen, rendszeresen érezzük, hogy a magyar kormánynak prioritás a gazdák támogatása. Rendszeresen van lehetőségünk párbeszédre, kíváncsiak a véleményünkre és a javaslatainkra is. Ez egy idilli állapot, sok nyugati ország gazdái ezt szinte hitetlenkedve nézik.

Ripost: Ha június 9-e után Ön is képviselő lesz az Európai Parlamentben, akkor milyen lehetőségek vannak, hogy megállítsák Brüsszel ámokfutását?

Gy.B.: Az uniós gazdák általános elégedetlensége intő jel kell, hogy legyen. Én elsősorban a magyar gazdák érdekeit fogom képviselni Brüsszelben, ha megkapom a bizalmat, de közben az uniós döntéshozókkal is meg kell értetni, hogy számukra sem jó az, ami most történik. Fontos feladatomnak tekintem, hogy a gazdák hangját fel kell erősíteni és a megfelelő európai fórumokra el kell juttatni.