Mókusokkal suttogónak tartják Esztert

Mókusokkal fotózkodni nem lehetetlen. A kapcsolatteremtéshez, a kötődés kialakításához azonban hosszú hónapok munkája szükséges. Csoda, hogy sokan úgy vélik Lami Eszterről, hogy igazi mókusokkal suttogó, ha nemcsak tavaszi napsütésben, hanem kemény mínuszokban, hóviharban és szakadó esőben is látogatta a kedvenceit. 

"A pandémia idején éreztem, hogy a természet közelségére vágyom, így kerültem a Margit-szigetre. A magányos séták során kezdtem el figyelni a mókusokat. 2021-ben találkoztam Min­nie-­vel, majd Maxival. Maxi a legvagányabb közülük, amolyan összekötő kapocs állatok és emberek között; ő indította el a folyamatot. Mostanában heti három-négy alkalommal látogatom őket, de volt olyan időszak, amikor mindennap szakítottam időt rájuk."

 – kezdte Eszter a hot! magazinnak.

Eszter számára kinyílt a világ 

Az etetés öröm a kis szőrmókoknak, Eszter számára pedig feltöltődés. Kinyílt előtte a világ, a kedvenceivel töltött idő gyakran segíti át a nehéz helyzeteken.

"Ismeretlenekhez nem mennek közel, és nem fogadják el az ételt mindenkitől. Maxitól, majd egymástól tanulták meg, hogy megbízhatnak bennem. Ha egyikük azt látja, hogy a másik elveszi, megeszi, és nem lesz beteg, akkor a többiek is elfogadják tőlem a csemegét, akár kézből is" – magyarázta Eszter. "A rendszeresség alapozta meg a bizalmat, ez vezetett ahhoz, hogy megszokják a jelenlétemet, és legyőzzék a félelmeiket. Ha megérkezem, megrázom a kis dobozt, amibe szotyit teszek, annak a hangjára akár húsz-harminc méterről is megérkeznek."

A mókusokkal suttogó személyisége megváltozott

Eszter nagyjából húsz mókussal barátkozott össze, mindegyiküknek nevet adott szín, árnyalat, testarányok alapján. Kiváló a fotografikus memóriája, leginkább pofiról ismeri fel őket.

"Maxi, mint kiderült, kislány, sőt ő a királynő. Ő az egyetlen, aki felmászik a karomra, és a tenyerembe telepszik. Csumpi fiú, valószínűleg az alfahím. Zente Maxi kisfia. Legtöbbször velük, valamint Kreppivel, Gömbivel, Lopival és Silverrel találkozom. Vadállatok, nem hallgatnak a nevükre, de felismerik az illatomat, és megérzik a szándékaimat az energiamezőm alapján. Évekkel ezelőtt azt éreztem, hogy talán az állatok felé könnyebb nyitni, egyszerűbb kimutatni és elfogadni a szeretetet."