Ha a dokikon múlik, mindkét gyermekét elveszíti az édesanya. Ma legalább egyiküket magához ölelheti.
Magához sem ölelhette, máris el kellett temetnie gyermekét egy édesanyának – az orvosok azonban azt javasolták a nőnek, hogy a pici nővéréről is mondjon le. Mondták: mindenkinek jobb lesz így – ő azonban képtelen volt még egy picitől elbúcsúzni. Végül igaza lett, és a kislány, noha komoly küzdelmeken van túl, mára úgy tűnik, jól van. Az angliai Southamptonban élő Elaine Avery a fellegekben járt, amikor megtudta, hogy ikrei lesznek. Sajnos azonban az orvosok igen hamar közölték a 37 éves nővel, hogy veszélyeztetett terhes, mivel a picik egy méhlepényen osztoznak, így egy darabig nem is igazán készült a babák érkezésére. Aztán azonban az anyai ösztönök felülírtak mindent. Ma alighanem egyik lánya ezeknek az anyai ösztönöknek, ennek a feltétlen ragaszkodásnak köszönheti az életét.
"Eleinte semmit sem vettem, mert azt hittem, nem élik túl. De aztán eljutottunk a 10. hétig, és elkezdtem megvenni, amikre szükségünk lehet" – idézte fel a babavárás első időszakát a The Sun oldalának Elanie, akinek ekkor már volt egy kamaszfia, Max.
Sajnos a 21. héten újabb rossz hírt közöltek az orvosok: a gyerekek iker-iker transzfúziós szindrómában szenvednek, ami gyakori a közös méhlepény esetében, és ami azt jelenti, hogy közös a vérkeringésük. Sürgősségi műtétet kellett végrehajtani, amely során a picik vérkeringését szétválasszák. Noha a műtét sikerült, hamarosan tragédia történt. Mivel szüleik ekkor már tudták a nemüket, nevet adtak a két kislánynak: Aurora és Aurelia. A 22. héten az egészségesebbnek tűnő magzat, Aurelia elhunyt.
"Teljesen összeomlottam, de nem gyászolhattam Aureliát, mert Aurorának továbbra is szüksége volt rám. Minden reményemet belé fektettem, de az orvosok azt javasolták, hogy vetessem el, mert túl sok probléma volt jelen a terhességemnél. De nem akartam szembenézni még egy gyermekem elvesztésével, ezért úgy határoztam, hogy megtartom.
Úgy tűnt, ő harcol odabent, így én is küzdök mellette
– jelentette ki a nő, akinek sajnos végül nem sokkal később, a 24. héten a világra kellett hoznia Aurorát.
A koraszülött baba életéért hosszan küzdöttek az orvosok. A szakemberek szinte biztosak voltak benne, hogy nem éli túl, az ikertestvérét a méhen belül elveszítő kislány azonban erősnek bizonyult, valóságos csodababának, és noha még a szepszissel is meg kellett küzdenie, ő került ki a harcból győztesen. Édesanyja elmondása szerint noha Aurora a fél szemére vak, emellett fejletlenebb a koránál, de igazán erős, emellett vidám baba, aki rengeteget nevet. Nem csoda, hogy az egész család büszke rá:
"Büszke vagyok rá, és tudom, hogy a testvére is az lenne."
