kulcsár edina
Olyan súlyosak voltak a férfi sérülései, hogy az orvosai lemondtak róla. Végül csak az amputáció mentette meg az életét, de fél lábbal is teljes értékű életét él a mozgás és sportkedvelő Attila.
Attila 2019 tavaszán siklóernyőzött életében először, de nem sokáig évezhette ezt a sportot, ezt a kikapcsolódási formát, ugyanis fél évvel később súlyos balesetet szenvedett. Egy őszi napon, repülés közben egy légáramlat hirtelen bezárta a férfi ernyőjét, ennek következtében pedig hegyoldalnak csapódott. Hat hét altatás és élet-halál harc következett, de a férfi bizonyította: egy ilyen tragédia után sincs lehetetlen.
Mindig olyan ember voltam, akinek teljesen mindegy, mit mondanak, mert amit a fejébe vesz, azt véghez is viszi. Amikor elkezdtem a repülést, rengetegen próbáltak lebeszélni róla, de azt gondoltam, sebezhetetlen vagyok. Bár világ életemben a természet szerelmese voltam és rajongtam az adrenalinért, ha újrakezdhetném, biztos, hogy soha nem próbálnám ki a siklóernyőzést.
A becsapódás utáni első pillanatban nem tűnt olyan komolynak a helyzet, hiszen kívülről csak egy nyílt sípcsonttörés volt látható. A kórházba érve viszont kiderült, hogy Attilának intenzív belső vérzése van és életét csak egy azonnali beavatkozás mentheti meg: a zuhanás következtében csigolyái, sarka és combcsontja eltörtek, a mája mögötti egyik ér pedig szétrobbant, ezt a vérzést pedig el kellett állítani. A nyolcórás műtét után az orvos tudatta, hogy sikeres volt a beavatkozás. Attila állapota miatt a doktorai úgy döntöttek, altatásban tartják a férfit az egyéb sérülések, valamint a komoly fájdalmak miatt. Hat hét után ébresztették Attilát, aki, bevallása szerint, semmire nem emlékezett a történtekből. Sem arra, hogy balesete volt, sem arra, hogy mennyi ideig volt altatásban.
Az orvosok a hat hét alatt egy százaléknyi esélyt sem adtak arra, hogy túlélem ezt az egész balesetet. Azt mondták, hogy ezek a sérülések egyenként is halálos kimenetelűek lehetnének, nemhogy így, együttesen.
Később az állapota ismét válságosra fordult egy fertőzés miatt, az orvosok csak egy megoldást láttak Attila életének megmentésére, ha amputálják a sérült lábát. A férfi az altatásból felébredve szembesült azzal, hogy elvesztette egy testrészét.
"Nagyon kemény volt az az időszak, amikor tudatosult bennem, hogy életem hátralevő részében egy lábbal kell majd élnem. Amikor megkaptam a műlábat, az öröm helyett aggodalmat éreztem és számtalan kérdés cikázott a fejemben. Eleinte nem is járni, hanem állni kellett megtanulnom. Óriási boldogság volt, amikor két korlát között néhány lépést meg tudtam tenni."
Attila számtalan beavatkozáson és egy nagy súlyvesztésen van túl. Balesete óta újratanulta a sétát, az autóvezetést, sőt ismét élvezi az úszás örömeit. Boldogan meséli, hogy az elmúlt évben teljesített egy tízezer lépéses túrát: műlábával megmászta a Rám-szakadékot.
Amikor megérkezett a sportprotézisem, az első utam a sípályára vezetett, és bár az első csúszás nem úgy sikerült, ahogy terveztem, mégis sikerült lejutnom a lejtőn. Higgyétek el, tényleg nincs lehetetlen, hiszen azóta wakeboardozom és snowboardozom is
– zárja a beszélgetés a férfi, majd hozzáteszi:
"Ha már padlóra kerültél, legalább vegyél fel onnan valamit."