"Mindig segített a bajban" - térdre rogyva búcsúzott Ungvár a 27 éves háborús hőstől, Sándortól

Alig pár napja, hogy a Ripost is írt a háború 500. napján tartott drámai temetésről Kárpátalján: akkor a magyar felmenőkkel is rendelkező Mikovic Radiont kísérték Nagygecöjön utolsó útjára. A szívszorító eseményre szinte mindenki elment az aprócska faluból: a temetési menettel együtt, némán sétáltak a sírig, ahol a hősöknek kijáró tisztelettel temették el a fiatalt. 

Azonban alig telt el pár nap, újabb szívszaggató szertartás miatt gyűltek össze a helyiek, ezúttal Ungváron: a szintén magyar felmenőkkel rendelkező Olekszandr Vasast búcsúztatták el. A mindössze 27 éves katona július 5-én esett el a háború poklának legmélyén, kedden délután pedig már el is kísérték utolsó útjára. 

A temetésre, aki csak tudott, elment, a gyászmentet pedig gyalog tették meg a ravataltól a sírig. Az úton szinte minden házból kijöttek a lakók, ők néma csöndben, féltérdre ereszkedve vagy térdre hullva köszöntek el a fiatal ungvári hőstől. A település vezetése elmondta, hogy Sándor a tankelhárító egységeknél szolgált, már a háború kezdetén bevonult, hogy megvédje hazáját.

- írták búcsúposztjukban. 

A temetésre a családon, barátokon, ismerősökön, katonatársakon kívül a helyi polgármester is ellátogatott, a katonatársak térdre hullva adták át Sándor iratait a zokogó családnak a sírnál. Ismerősei elmondták, hogy a férfi valóban segíteni akart mindenkin: 

 - ingatta a fejét szomorúan Sándor egyik ismerőse, aki kiskorától ismerte a fiatal hőst. Elmondta: természetesen a temetésen ő maga is részt vett.