kulcsár edina
Mazsa István már gyermekkora óta rajong a különleges lámpákért, és elektromos eszközökért. A kertje mára úgy fest, mint egy múzeum: a temérdek, különböző korú lámpatest mellett sorompója, telefonfülkéje és benzinkútja is van.
Óvodás korában szeretett bele a régi közvilágítási villanyoszlopokon elhelyezett higanygőzös lámpákba Mazsa István. Már akkor elhatározta, hogy ha felnő, villanyszerelő lesz és neki is lesz belőle néhány, de legalább egy. Lakóhelyén Püspökladányban megvalósult a gyerekkori álom, amit most már másokkal is megosztana. Ez lett a Titász magángyűjtemény.
– Találomra 2007-ben kezdtem bele hobbiból ezeknek a lámpáknak a gyűjtésébe, aztán kiderült, hogy MÉH telepeken is hozzá lehet jutni tárgyakhoz. Ráadásul az interneten belebotlottam egy lámpagyűjtő fórumba, a tagokkal pedig elmegyünk ipari létesítményekhez, és rákérdezünk, mi vár kidobásra. Amikor valahol modernizálják a világítást, ott a lámpatestek az önkormányzatokhoz kerülnek, mi pedig felajánljuk, hogy gondoskodunk a sorsukról. Sok mindenhez jutunk így hozzá ingyen, de a régebbiekért fizetni kell többet kevesebbet – mesélte István, aki inkább nem gondol arra, hogy ez eddig mennyibe került. Csak olyan utcai lámpákat gyűjt, amik árammal működnek. Ilyenből az 50-es években használt „tányérosat” is sikerült beszereznie egy ipartelepen.
A „múzeuma” 1520 négyzetméteren terül el, ahol a villanyoszlopokon kívül van már régi földkábeles elosztó szekrény, épül játszótér, egy kis park padokkal, asztallal. A lámpák nagy részét bekötötte a hálózatba, nyolc közülük működik is, és ha a villanyóránál meglenne a teljesítmény bővítés, akkor világíthatnának egyszerre. Most éjszakánként csak egy üzemel. Mivel a területen működnek kamerák, lopásokra nem kell számítania. Kialakított két bemutató helyiséget, ahol az egyikben ipari villamossági anyagokat állított ki, a másikban közvilágítási lámpákat oszlop nélkül. Az összértékük több millió forint lehet.
– A szabadvezeték távolság nálam tizenkét méter, ilyen messze vannak egymástól az oszlopok. A legbüszkébb a legelső lámpámra vagyok, de minden tárgy kuriózum a 60-as, 70-es, 80-as évekből. Van a 60-es évekből egy közvilágítási lámpaként működő fénycső armatúra, talán az a legértékesebb darab. A fa és beton villanyoszlopok magassága 6 méter alatti, mert ahhoz nem kell még engedély, a gödrük 180-200 cm mély. Az oszlopok felállításában, a gödrök kiásásában segítséget kapok gyűjtőktől is, az idei már a hetedik találkozónk lesz, aztán van, amit hálózat építők ástak ki, és van, amit magam – mesélte István.
Látogatók az egész országból jönnek, sok a gyerek, és a retrót szerető villanyszerelő. A „múzeum” tulajdonos most már tervezi egy kisvasúti pálya építését is szerelvénnyel, állomással, világítással, amit mind maga építene meg. A retró utcarészlet, a vasúti átjáró és a sorompó már elkészült, van telefonfülke telefonnal, benzinkút és nyomós utcai kút is. A gyűjtemény szabadon látogatható. Végcél egyelőre nincs, mert mindig jönnek új ötletek.
Az alábbi galériában lapozni is tudsz!