Elárulta a műsorvezető, milyen érzés a háborús helyzetről tudósítani

Ahogyan mindenkit, engem is gyakran megviselnek a nap mint nap szembe jövő információk. Hogy egy kis kulisszatitkot eláruljak; voltak már olyan időszakok a háború menetében, hogy egy-egy elemző azt mondta: igyekezett úgy fogalmazni az adásban, hogy ne sokkolja a nézőket túlságosan. Ez akkor volt, amikor becsapódott egy rakéta Lengyelországban. Akkor voltunk a legközelebb a harmadik világháború kirobbanásához, egy hajszálon múlt. Ha akkor az amerikai elnök nem higgadtan reagál, akkor mi most talán nem ilyen körülmények között élünk. Egy ilyen után nyilván nem lehet úgy kijönni a stúdióból, hogy ne nyomja rád a súlyát, amit hallasz. Mindemellett azért, amikor kikapcsolják a kamerákat, muszáj agyban átállni, mert akkor kezdődik a második műszak, ami a családot illeti, mert van egy 22 hónapos kisfiam. Amikor pedig hazaérek, és ő nyitott karokkal fut felém, na, akkor tényleg mindent elfelejt az ember

Tényleg szükségét érzem, hogy a gyakran letaglózó háborús hírek után más vizekre evezzek, szó szerint. Ilyenkor elmerülök a vízilabda világának hírei között. Mivel sokáig profi szinten űztem a sportágat, továbbra is nyomon követem, értékelem, kommentálom a történéseket. Nagyon kikapcsol, ha a családommal; a feleségemmel és a kisfiammal tölthetek időt, és programozhatunk. Sokszor alig várjuk, hogy eljöjjön a hétvége, és végre sütögethessünk a teraszon, most megint itt a szezonja. A nagy kedvenc most nyilván a játszótér, és a motorozás egy 22 hónapossal