kulcsár edina
Létrehozva: 2023.06.18.
Kisgyerekektől a nagymamákig mindenkinek mesékkel segít a kerekesszékes író
Meséivel segít sorstársain és másokon Koncz Erika. A szülei ötévesen bentlakásos iskolába küldték, így alig volt kapcsolata a családjával, most mégis kiegyensúlyozott életet él.
Koncz Erika agyvérzéssel született, aminek következtében mozgássérült lett, majd 18 éves korában egy elhibázott csípőműtét következtében kerekesszékbe kényszerült. Azonban mindezek ellenére a meseíró úgy véli, bármit is mért rá a sors, nem adhatja fel a küzdelmet. A nehézségeivel dacolva éli mindennapjait, és igyekszik mindenben meglátni a jót.
Tény, hogy az orvosi műhiba előtt több helyre eljutottam. Sajnos manapság még nem minden intézmény akadálymentesített, most viszont lényegesen nyugodtabb életet élek. Az én állapotomban irtó sok mindenre rá lehet jönni, aminek köszönhetően érdekes megtapasztalásokhoz jutok
– fogalmazott Erika.
"Gyakran a repedésekben is felfedezek gyönyörű virágokat"
A meseírónő úgy véli, ha egyszer valaki elveszíti a járás képességét, annak óhatatlanul megváltozik az értékrendje.
Korábban állandóan siettem, mára viszont kényszerűen lelassultam, így sokkal több dolgot észreveszek. A kerekesszékem miatt a járdára is figyelnem kell, mert az egyenetlensége akár balesetet is okozhat, így viszont gyakran a repedésekben is felfedezek gyönyörű virágokat. Egy átlagember ezeket nem veszi észre, mi több, akár agyon is taposhatja
– mosolygott a fiatal nő, akinek a meggyőződése, hogy a világlátásán sokat csiszolnak a tanulmányai is.
"Három év múlva végzek a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán, amit egyszerűen jóember-képzőnek nevezek. Rendkívül okos és jóindulatú emberektől tanulok. Arra is rávilágítottak, hogy nem az a lényeg, hogy milyen helyzetben vagyok, hanem az, hogy mit tudok belőle kihozni. A siránkozás nem visz előbbre" – jelentette ki művész, akinek természetesen határozott céljai is vannak.
"Nem mindenki szerencsés a szüleit illetően"
"A legfontosabb, hogy az ember fejlődjön, ha már egyszer itt van ezen a bolygón. Ez az élet minden területére igaz. Régi vágyam, hogy a férjemmel vásároljunk egy lakást, mert még soha nem volt saját otthonom. Szeretném megtapasztalni az ilyen értelemben vett biztonságot, aminek köszönhetően nem függök másoktól. Az albérletet bármikor felmondhatják" – érvelt Erika.
Az írónő ötéves korától bentlakásos iskolában nevelkedett.
Nem mindenki szerencsés a szüleit illetően. Tudom, hogy nem könnyű elfogadni, hogy valakinek mozgássérült gyermeke született, és ezt nem tudja mindenki megfelelően kezelni. Van, aki úgy dönt, jobb neki, ha a gyermekét elküldi otthonról. Már eljutottam addig, hogy nem hibáztatom őket, igaz, ezen sokat kellett dolgoznom. Hivatalosan nem mondtak le rólam, de csak a szünetekre mentem haza. Az anyám már meghalt, az apámmal pedig 14 éve találkoztam utoljára
– vallotta be Erika, aki úgy véli, kifejezetten jól járt azzal, hogy aki szülte és aki nemzette, eldobta magától.
Nem kér a sajnálatból
"Lehetőségem adódott tanulni és értelmes emberré válni. Nem szeretném magamat úgy beállítani, mint akit sajnálni kell" – szögezte le Erika, aki számtalan embernek segített már a meséivel. Volt, hogy a megjelent könyvei egy-egy példányát bocsátotta árverésre, hogy a bevételből mozgássérült gyerekek gyógykezelését támogassa, máskor pedig egyszerűen pozitív életérzést adott át másoknak.
Mesével számos probléma megoldható. Egyszer egy olyan kislány számára írtam egy kedves történetet az édesanyja felkérésére, aki félt a hajszárítótól. Akkor a háztartási eszköz szemszögéből megfogalmaztam, hogy mennyire rosszul esik neki, hogy tartanak tőle, pedig ő senkit nem bánt
– mosolygott a művésznő.
Iratkozzon fel a Ripost hírlevelére!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom
