tóth gabi
Nagykovácsi egy emberként fogott össze Gáborért. A látássérült fiatalember sosem adta fel a küzdelmet, hogy egyenesbe jöjjenek a dolgai, és végül pozitív irányba változott meg az élete. Lakott híd alatt, faházban, és lakókocsiban is, most beköltözött egy albérletbe Nagykovácsiban és boldogan jár be dolgozni. Gábor története megmutatja, hogy bárhonnan fel lehet és fel is kell állni.
Pantali Gábor 4 évig élt az utcán a Hűvösvölgyi Kisvasúti híd alatt, egészen tavaly decemberig. A látássérült fiatalember sajnos már évekkel ezelőtt az utcára kényszerült, miután elhunytak a szülei. Korábban megpróbálkozott a fizetős- és az ingyenes szállásokon is, azonban azt mesélte, hogy ezek veszélyes helyeknek számítottak, így végül a Nagykovácsiba vezető hidat választotta, ahol egy matracon sátor alatt tengette az életét. Azonban bárhol is élt Gábor, ott mindig rendet tartott és kereste rá a lehetőséget, hogy dolgozhasson.
Gábor története akkor vett 180 fokos fordulatot, amikor egy környéken élő férfi felment hozzá, és miután meggyőződött róla, hogy a fiatalember rendes és jólelkű, megosztott róla fotókat a nagykovácsi Facebook-csoportokban. Innentől pedig az egész város összefogott érte és rendszeresen jártak ki a hídhoz segíteni Gábornak.
4 évig éltem a híd alatt, arra azonban sosem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire felkarolnak majd engem az emberek. Még most is elérzékenyülök, ha arra gondolok, hogy mennyi kedves ember lakik Nagykovácsiban. Jó érzés volt ezt átélni. Úgy gondolom, hogy biztos nem segítettek volna, hogyha nem törődtem volna semmivel és ittam volna, vagy drogoztam volna. De látták, hogy tisztán tartom a környezetemet, dolgozni akarok és rendezett ember vagyok
– számolt be történetéről Gábor a Ripostnak.
Gábor kezdetben egy lángosos körül kezdett el dolgozni, ott egy lakókocsiba be is költözhetett, ezután pedig egy faházba került át. Miután egy helyi ingatlanos megérdeklődte a helyi bevásárlóközpontnál van-e valamilyen munkalehetőség, Gábor lett a völgy Stop Shopjának takarítója és mosolyogva teszi a dolgát becsülettel. A történet végén pedig az igazi csattanó csak most jön, egy ismerősnek hála beköltözhetett egy Nagykovácsiban lévő albérletbe, ahol rendszeresen fizetni tudja a költségeket a munkájának hála.
A célomat én már elértem! A többi hajléktalantársamnak azt üzenem, hogy soha ne adják fel, legyen bennük kitartás, és ők is elérhetnek ide. Én nem ittam, nem is drogoztam, kitartottam, és így sikerült is a célomat elérnem. Nagyon hálás vagyok minden egyes embernek, aki segített nekem talpra állni.
A fiatalember egyik felkarolója Orbán Eszter is elérzékenyülve számolt be róla, hogy mennyi ember fogott össze azért, hogy Gábornak egy kis örömet csempésszenek az életébe.
Mindannyian láttuk a posztot az interneten, amelyben beszámoltak Gábor helyzetéről, egész Nagykovácsi elkezdett feljárni hozzá és etetni őt. Úgy terjedt a híre, hogy ő a mosolygós, dolgozó fiatalember. Karácsonykor voltak akik félreálltak kocsival a hídnál és egy kis szaloncukrot vittek Gábornak, aztán a két ünnep között valaki felajánlott egy lakókocsit a lángosossal szemben neki. Ott élt egy rövid ideig, illetve segített az ottani munkákban. Ezután következett a faház és most az albérlet. Ez azért fontos, mert így lesz lakcímkártyája Gábornak, és ezután az önkormányzat is tud majd segíteni neki.