kulcsár edina
Létrehozva: 2023.03.04.
Szíven ütő bejegyzést tett közzé a magyar orvos, özönlenek a kommentek
Saját életéből hozott elgondolkodtató példákat a gyöngyösi háziorvos.
Tényleg ennyit számít a hozzáállás? Dr. Mangó Gabriella saját élete drámainak tűnő pillanatait hozza fel példaként arra, hogyan lehet másképp nézni, akár őszintén mosolyogva is elfogadni az elsőre aggasztónak tűnő helyzeteket.
A magyar orvos Egészség-betegség című Facebook-bejegyzésében a következőket írja:
„Teljesen egészséges ember nincs. Vagy van.
Előfordul, hogy mindenféle betegségünk viselése mellett is egészségesnek érezzük magunkat, és fizikailag egészségesként sem érezzük magunkat annak.”
– kezdi Mangó doktornő, s felteszi az ezzel kapcsolatos legfontosabb kérdéseket.
„Mi tehát az egészség? Az ember testi, lelki, szellemi jól léte, vagy a szubjektívumunkon átszűrt kép? Mitől függ az egészségérzetünk? Az örömérzettől? A hálától? Önmagunk és mások szeretetétől? Vagy az érzelmeket kikapcsolva a mantrázásunktól... egészséges vagyok, egészséges vagyok, egészséges vagyok... Egy biztos, a legnehezebb helyzetben is lehet kicsit más szemszögből nézni...”
Mindehhez példát is hoz, nem is egyet a gyöngyösi háziorvos a saját életéből.
Volt egy majdnembelehalok autóbalesetem... az első gondolatom az volt, amikor túléltem az első 24 órát, hogy most legalább nem voltam terhes... és amikor három nap után a hajamban maradt rohadó vér és a huszonötcentis seb nonkompatibilitása miatt le kellett nullás géppel vágni a hajamat, arra gondoltam, hogy úgyis untam ezt a hajfestéket.
Majd hozzáteszi: „Ha vannak hasonló élményeitek, szívesen veszem, hátha tudunk velük másoknak segíteni!”
Végül ezt írja: „Tudom, hogy aki éppen nincs nagy bajban, annak könnyű. De mindent túl kell élnünk, még a saját halálunkat is! Itt a tavasz!!!!!! Ébredés!!!”
Szavai célba értek, rengeteg értékes hozzászólás érkezett a doktornő bejegyzéséhez
„14,5 éves koromban vonatbalesetet szenvedtem, jobb kéz, jobb láb elvesztése, fej és mellkasi sérülések... akkor jobban megviselt, hogy levágták a hajam, mint a végtagok elvesztése. S amikor még az intenzíven megkérdezték az ápolók, hogy hozzanak e olvasnivalót, újságot... én Ludas Matyit kértem. Fő az optimizmus, vicceket olvastam.”
– írta valaki.
„Másfél éve, mikor a pajzsmirigy göbömet műtötték és kétséges volt a jóindulata, na, akkor került minden apró-cseprő bajom háttérbe. Műtét után a nagy sebbel a nyakamon is boldog voltam, hogy jó indulatú volt a göb.”
– jegyezte meg egy másik hozzászóló.
„Nekem is volt hasonló emlékem. Mikor betegségem miatt a hajamat kellett levágni. Az akkor 5 éves unokám biztató szavai könnyebben segítettek át a traumán. Azt mondta nekem: 'Mama, nem is áll rosszul neked ez a kopasz fej!' Jót nevettünk, és annyira elhittem neki, hogy a parókat sem viseltem soha!”
– árulta el egy harmadik hozzászóló.
„Végre lett szép nagy autóm. Valahogy nagyon hirtelen kínálták megvételre, pár nap alatt mindent elintéztünk. Majd nem adták meg az elsőbbséget a stop táblánál....elrántottam a kormányt, nem ütöttem el senkit, egyetlen parkoló autónak sem mentem neki, miután az autó a mögöttem lévő ajtóba csapódott, csak frontálisan nekiütköztem egy ház kőfalának. Majd kiszálltam az autóból. A mentő azért elvitt, de egy kis zúzódáson és sokkon kívül semmi bajom nem lett. Meggyőződésem, hogy azért kellett olyan sürgősen megvenni azt az autót, hogy megmentse az életem.”
– osztotta meg történetét egy negyedik hozzászóló.
Iratkozzon fel a Ripost hírlevelére!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom
