Sokan nyerészkednek a háborún és a szankciókon

Az oroszországi nyersolaj hordónként átlagosan 74 dollárért kelt el a világpiacon a szankciók életbelépése óta eltel 4 hét alatt, szemben a G-7 országok által december 5-én meghatározott 60 dolláros küszöbértéknél. A Nemzetközi Pénzügyi Intézet, a Columbia Egyetem és a Kaliforniai Egyetem szakértői a limit bevezetése utáni 4 hét adatait vizsgálták meg tanulmányukban.  A 74 dolláros ár körülbelül egynegyedével haladja meg a hordónkénti 60 dolláros küszöböt.

A kutatás szerint a csendes-óceáni kikötőkből a kulcsfontosságú célpontokba, például Kínába irányuló olaj ára még magasabb volt, átlagosan 82 dollár hordónként.

Az orosz szállítmányok mintegy felét az állami irányítás alatt álló Sovcomflot PJSC és tankhajók „árnyékflottája” szállítja, és így nem vonatkozik rájuk az árplafon. A szankciós árat azért vezették be, hogy csökkentsék az ukrajnai háború miatt Oroszország bevételeit, a másik cél az volt, hogy ezzel egyidejűleg az orosz nyersolaj a globális piacon maradjon. A felső határt többek között az amerikai pénzügyminisztérium is támogatta.

Sajnos megértük az orosz–ukrán háború első évfordulóját, s még nem tudjuk, mikor ér véget a fegyveres konfliktus. Azt viszont már tudjuk, hogy egy év leforgása alatt a világgazdasági folyamatok teljesen megbolydultak, és szinte senki sem jött jól ki belőle. Egészen pontosan: speciális ágazatok és a bennük működő vállalatok „kaszáltak” a kialakult helyzeten, de igazából nincs nevető harmadik, elég csak rápillantani a 2022-es gazdasági teljesítményekre vagy a várható idei produkcióra. A kis híján recesszióba zuhanó fejlett nyugati gazdaságok is megérezték a kontinensen zajló háborút, nagyon is!

Tehát gazdasági értelemben senki nem nyert a fegyveres konfliktuson, sőt nagyon sokan veszítettek, azonban akadnak olyanok is, akik sokat kerestek rajta.

De ne szaladjunk előre! Nem pusztán az orosz–ukrán háborúból fakadó direkt és általában negatív hatások voltak az okozói a világgazdasági folyamatok jelentős átalakulásának, hanem a mindennapokban oly sokszor emlegetett európai uniós szankciók is. Brüsszel egyértelműen politikai pozíció­ba állt bele, amelynek a lényege Oroszország megbüntetése volt. Miközben a magyar kormány is számtalanszor kinyilvánította, hogy az orosz fél az agresszor ebben a fegyveres konfliktusban, a magyar gazdaság szempontjait, érde­keit is mérlegre tette.

Mindenki előtt közismert a több évtizedes energiafüggőségünk, valamint hazánk geopolitikai, logisztikai helyzete is. Akik esetleg nem figyeltek volna: a pénz mindig onnét „pucol”, ahol háború van, s mindez most Magyarország szomszédjában zajlik. Elég csak rá visszagondolni: a háború kezdetekor mekkora nagyságrendben vonták ki a pénzt a régióból, hátrahőkölt egy jó ideig a tőke is, és beszakadtak a tőzsdei árfolyamok. Azóta azért javult a helyzet. A háborút, annak lehetséges következményeit beárazta a mindenható pénzpiac, de azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy versenyképességi tényezőt, az olcsó orosz energiát egyik napról a másikra bármivel is ki lehet váltani. S az évtizedek óta működő rendszereket hirtelen más importból át lehet alakítani.

Ráadásul – és ebben nincs semmi konspiráció – nem is érdeke más nagy gazdasági térségeknek, hogy az Európai Unió legyen a globális gazdasági színtéren az első.

De bőven akadtak olyanok is, akik kerestek a háborún. Kikre is gondolunk? Mindenekelőtt a devizapiaci vagy éppen a gabonaspekulánsokra. Míg előbbiek az árfolyamok rövid vagy középtávú bedőlésére játszottak, utóbbiak a beragadt ukrán gabonaszállítmányokra. Mint azóta kiderült, egekbe ugrottak az élelmiszerárak. Jól jártak az energiapiac bizonyos szereplői is: az uniós szankciók a legnagyobb fordulatot például a gázpiacon eredményezték. Egy esztendő leforgása alatt az Európai Unióba érkező orosz energia mennyisége megcsappant. Ennek következményeként az LNG-vel, vagyis a cseppfolyósított földgázzal kereskedő vállalatok számára új piacok teremtődtek. Míg az elmúlt években a szóban forgó vállalatok az alacsony árszint és a szűk piaci részesedés miatt nagyrészt veszteségesek voltak, a múlt évben már tetemes profitot tudtak felmutatni. Az Egyesült Államok tarolt: a nagy európai kereslet, a magas árak és a növekvő exportkapacitás következtében az USA lett a világon a legnagyobb exportőre a cseppfolyósított földgáznak. Így következett be az, hogy a legnagyobb észak-amerikai LNG-társaság vesztesége 2021-ben több mint kétmilliárd dollár volt, ezzel szemben 2022-ben már csaknem másfél milliárd dolláros nyereséget termelt. Mi ez, ha nem extraprofit?

Közben az Egyesült Államoknak sikerült tartósan helyzetbe hozni az ágazatban tevékenykedő cégeket is, úgy, hogy hosszú távú gázszerződésekkel tíz–húsz évre előre biztosította értékesítéseiket. Jól jártak a multinacionális olajcégek is tavaly. Ezek közül kiemelkedik az amerikai Exxon, amely átlépte az ötvenmilliárd dolláros profitot. És bejött az élet a Saudi Aramcónak is, miután az év legértékesebb vállalatává vált. Az ágazatot vizsgálva leírhatjuk: több tíz milliárd dolláros nyereségre tettek szert az olajvállalatok.

Az orosz gazdaság a várakozásoknál ellenállóbbnak bizonyult a nyugati szankciókkal szemben, ami részben a háború kitörését követő, jelentős orosz exportcikkekre vonatkozó árrobbanás eredménye lehet, ám valószínűleg szerepet játszott az orosz költségvetés lazábbra engedése is a belső kereslet élénkítése érdekében.

A háború kirobbanását követően Adam Tooze vetette fel, hogy a szankciók hatásával szemben az orosz gazdaság monetáris és fiskális élénkítéssel veheti fel a versenyt, sőt a gazdaságtörténész azt sem tartotta kizártnak, hogy Moszkva a modern monetáris elmélet (MMT) alapján kezd jelentős állami költekezésbe.

A háború kitörésének évfordulójához közeledve azt látjuk, hogy a kezdeti szankciós sokkra válaszul 20 százalékra felemelt alapkamat helyett az orosz vezetés gyorsan más megoldásokat keresett a rubel védelme érdekében, ami sikeresnek is bizonyult, megteremtve a monetáris lazítás lehetőségét. 

amely mára a háború kezdetét megelőző 9,5 százalékos érték alatt van, jelenleg 7,5 százalékon áll.

A gazdasági vezetés némiképp szakított az országot jellemző szigorú költségvetési fegyelemmel, amit a költségvetési hiány újbóli megjelenése is mutat. A költségvetés jelentős mértékű támogatásokat adott a hadiözvegyek vagy a mobilizált katonák és családjaik számára, amit segített az orosz exportcikkek – a kőolaj és a földgáz – magas ára is, amely 

Ugyanakkor a gazdasági vezetés konzervativizmusára – és valószínűleg a hitelpiacok korlátozott elérhetőségére – utal, hogy a költségvetés hiánya így is csak a GDP 2,3 százalékát tette ki. Az orosz költségvetés 2020-ban, a koronavírus-járvány kitörésekor ennél nagyobb, 4 százalékos hiánnyal zárt, ám a lezárásokkal küzdő világgazdaság idején a kőolaj- és földgázbevételek is jóval alacsonyabbak voltak, szemben a tavalyi év első felét jellemző csúcsokkal.

Mindenesetre azt talán nem túlzás kijelenteni, hogy tavaly a szokásosnál lazább fiskális és monetáris politika jellemezte az orosz gazdaságot, ami tompította a nyugati lépések hatását. Az olaj- és gázbevételek apadásával azonban kérdéses, hogy ez a politika mennyire lesz fenntartható a továbbiakban, még akkor is, ha a tavalyi 2,3 százalékos költségvetési hiány nemzetközi összevetésben kifejezetten alacsonynak számít. A közelgő szigorításra utal, hogy pénteken az orosz jegybank az alapkamat szinten tartása mellett lehetséges idei kamatemelést helyezett kilátásba.

Nem beszélve arról, hogy a háborúval együtt zajlik a fegyverarzenálok megújítása is. Például új szereplőként megjelentek a török drónok, amelyek egész harckocsioszlopokat képesek elpusztítani. Ide tartozik még az is, hogy az Egyesült Államok 49 százalékkal több fegyvert exportált 2022-ben, mint egy évvel korábban. Az iparági szereplőket tömörítő szövetség igazgatója néhány hete azt nyilatkozta, hogy a következő három évben az amerikai export további folyamatos növekedésére számít.

Vagyis miközben a világgazdaság egésze komoly károkat szenvedett az orosz–ukrán háború következményei miatt, addig hatalmas extraprofitok, a hétköznapi emberek számára felfoghatatlan pénzösszegek is keletkeztek. S a jelek szerint a helyzet jó ideig még nem fog megváltozni.