Budaörs egyharmadán még mindig kútra járnak ivóvízért a lakosok

Az évtizedek óta belterületi üdülőövezetté nyilvánított Frankhegyen megállt az idő, a baloldali városvezetés pedig semmit nem tesz ez ellen. Az itt élőknek azért kell küzdeniük, hogy vízhez jussanak, a vezetékes víz ugyanis egyelőre elérhetetlen számukra.

közmű

kút

budaörs

Magyarországon a belterületek mindössze 1-2%-án nincs vezetékes víz és csatornahálózat. Ide tartozik hazánk egyik leggazdagabb városának, Budaörs területének az egyharmada. Az 1979-ben belterületi üdülőövezetté nyilvánított Frankhegyen élők évtizedek óta harcolnak azért, hogy kialakított telkeiken, engedéllyel épített házaikban vízhez jussanak. A Budaörs Frankhegy Víziközmű Társulat 1995-ben alakult, most elnökével, Pusztayné Dr. Jakab Rózával jártuk körül a Frankhegyi vízkérdést.

„Testi, lelki egészséghez való jog”

Az Alaptörvény kimondja, hogy mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez, aminek része az „ivóvízhez való hozzáférés biztosítása” is. Budaörs Frankhegyen három lehetőségük van a telektulajdonosoknak, ha vízhez akarnak jutni: elsétálnak az utcai nyomós kútig (akár 100-200 métert is), vitetnek maguknak vizet lajtos kocsival (már ha van víz tárolására alkalmas ciszternájuk), vagy fúratnak egy kutat. Ugyanis három évtizede hiába várnak arra, hogy az önkormányzat az alapvető jogaikkal összhangban kiépítse, illetve támogassa a városrészen a vezetékes vízhálózat kiépítését.

„Ez a terület itt kiszabályozott üdülőterület, üdülőtelkek vannak, amin engedéllyel épített, téliesített épületek is állnak. Itt kisgyerekes családok is élnek, 100-200 méterre az utolsó vízcsaptól, és nincs víz, nincs csatornahálózat, speciális módon kell megoldani, főleg a dolga végeztét a családnak, a vízvétel pedig az utolsó csapból történik, így jutnak vízhez”

– mesél az elképesztő helyzetről a Budaörs Frankhegy Víziközmű Társulat jelenlegi elnöke.

**Pusztayné Dr. Jakab Róza**, a Budaörs Frankhegy Víziközmű Társulat jelenlegi elnöke

Nem jutnak megállapodásra az önkormányzattal

A társulat jogelődje 1995-ben alakult, jelenlegi formáját pedig 2001-ben nyerte el: ez azt jelenti, hogy a településrészen élők már 30 éve küzdenek azért, hogy vízhez jussanak, egyelőre azonban mindhiába. A város vezetője, Wittinghoff Tamás ugyanis a társulattól a közút kialakítását és fejlesztését is elvárná, a vízgazdálkodásról szóló törvény alapján azonban víziközmű-társulat nem végezhet ilyen feladatot.

„A víziközmű-társulat közfeladatként kizárólag a település, vagy több település esetén az együttesen ellátható települések belterületi, illetve lakott területi részének közműves vízellátását, szennyvízelvezetését, szennyvíztisztítását, a belterületi vízrendezést és csapadékvíz-gazdálkodást szolgáló vízilétesítményeket hoz létre, illetve fejleszt. A víziközmű-társulat az e törvényben meghatározott közfeladatán és az ahhoz kapcsolódó helyreállítási munkákon kívül egyéb tevékenységet nem végezhet. Az Önkormányzat nem kérhet a Társulattól jogszabályellenes feladatvégrehajtást és nem lehetetlenítheti el a Társulat működését. A Frankhegy területe belterületbe vonása már megtörtént – ez vissza nem vonható – és ezzel az önkormányzati döntéssel feladatok is járnak minden érintett részére”

– küldte meg a frankhegyi víziközmű-társulatnak a Közép-Duna-Völgyi Vízügyi Igazgatóság a tájékoztatást.

A víziközmű társulat feladatait tételesen szabályozzák.

Csúsztatások, félreértelmezések sorozata

Budaörs polgármestere általában arra hivatkozik, amikor a városi közmeghallgatásokon előkerül a hányatott sorsú Frankhegy ügye, hogy amennyiben bevezetik Frankhegyre a vezetékes vizet, akkor a hegyről hatalmas forgalom zúdul rá a városra, és egyébként is Frankhegy Budaörs tüdeje, a város tiszta levegőjének forrása. Ahogy azonban a vízügyi igazgatóság is kiemeli, már nem tudja visszavonni a polgármester azt, hogy a városrészt 1979-ben belterületté nyilvánították, így azt sem, hogy ott telkeket alakítottak ki. Szó sincs azonban sem további telkek kialakításáról, sem arról, hogy valaki a Frankhegy területén lévő erdőket bántaná. A lakók azt sem akarják, hogy az üdülőterületet lakóterületté nyilvánítsák, ha pedig mindenki betartja a városrészre vonatkozó építési szabályzatot, akkor az ivóvíz bevezetésével nem fog érezhetően nőni a városrész lakossága sem.