tóth gabi
Pogácsa egy szerencsés kutyus: örökbefogadó gazdái, Dóri és Carlos úgy döntöttek, hogy Kolumbiában folytatják tovább az életüket. Sokakkal ellentétben azonban meg sem fordult a fejükben, hogy Pogit itthon hagyják.
Sajnos egyre több olyan hívást kap a Vigyél Haza Alapítvány, hogy valaki új albérletbe -városba, vagy közeli országba költözne és azt kérik tőlük, „értsék meg”, nem vihetik magukkal a kutyájukat – mondta el lapunknak Óvári András, az alapítvány vezetője, aki hozzátette: szomorúak, mikor valaki így dönt, hiszen az örökbefogadáskor egy kutyáról életre szóló gondoskodást vállalunk és a megváltozott körülmények között sem hagyjuk cserben.
Dóri, párja Carlos és Pogácsa története azonban pozitív példa lehet, ugyanis a pár örökbefogadott kutyusával egészen Kolumbiáig utazott. 2021 karácsonyán Budapesten, a rákoshegyi vasúti átjáróban találták Incit és Fincit, a két, tenyérnyi kiskutyát. A három hónapos kislányokat a Vigyél Haza Alapítvány az önkormányzat kérésére gondozásába vette, majd oltva, egészségesen, mikrocsippel várták az új gazdikat. Hamarosan Incire is rátalált a boldogság: Dórától és Carlostól új nevet is kapott: Pogácsaként hancúrozhatott belvárosi lakásukban. Nemrég pedig levelet kapott az alapítvány Dóritól.
„2021 februárjában fogadtuk örökbe tőletek Pogit, legjobb döntés volt! Mostanra munka miatt Bogotába költöztünk, innen küldünk néhány képet a négylábúról. November végén érkeztünk Bogotába, az ide út elég stresszes volt (számomra). Pogi oltásai szerencsére rendben voltak, egyet kellett neki pluszban beadni, illetve javasolta az állatorvos, hogy titer tesztet csináltassak még Európában, így elvileg könnyebb lesz majd hazamenni látogatóba. Ezen kívül egy hatósági állatorvosi aláírás kellett, és Pogi kész is volt” – mesélte izgatottan Dóri, majd azt is leírta: repülőjegyet venni már nehezebb volt, az első társaság, akit hívott, jelezte, hogy nem szállítanak állatot a Bp-Bogota távon, ám szerencsére aztán meglett az is, aki igen, így végül Bécs-Madrid-Bogotá vonalon tudtak repülni.
„Mire ideértünk Kolumbiába, a határon gond nélkül átjöttünk - előzetesen már regisztráltam a kutya adatait, így csak a behozatali vámot kellett intézni helyszínen”
– írta le részletesen a lány.
„Bogotában mi északon lakunk, ez itt hihetetlen kutyabarát.
A legtöbb élelmiszerbolt, ruhabolt, pláza, étterem beengedi őket, ha nem, akkor van, hogy kint marad egy bolti dolgozó a kutyával, vagy van nekik kikötőállomás, legtöbb esetben vízzel.
Itt Bogotában rengeteg a kutyaiskola, reggel elviszik őket busszal vagy egy sétáltató begyűjti őket, és délután hozzák őket vissza. Pogi is jár suliba, mert sajnos az időjárás nem a legjobb. Szinte minden délután zuhog az eső, így nem tudunk menni rendesen sétálni. A suliban napközben viszont elég jól lefárasztják.” - számol be róla Dóri.
„A vidéki Kolumbiában azonban rengeteg a kóbor kutya, nagyon kell vigyázni. Voltunk párszor túrázni,
Pogi életében először megkergetett egy tehenet is, egyszer egy majmot is próbált, de az elugrált a fákon.
Összességében szerintem mostanra már teljesen megszokta az új helyet, az elején neki is nehéz volt, hamar elfáradt - 2600 m magasan vagyunk, kevesebb az oxigén - de most már ugyanúgy futkározik, mint régen a Ligetben.” - összegezte a nem mindennapi költözést Dóri.
..és végül egy jó tanács:
Ha örökbefogadáson gondolkodsz, de élethelyzeted bizonytalan, csak kipróbálnád, hogy milyen lenne egy kutyával élni, de a szándékod nem elég erős, átgondolt, vagy végleges, ha a családban nincsen mindenki meggyőződve arról, hogy kutyát szeretnének, vagy, ha a kutyát nem társ-állatnak, hanem háziállatnak gondolod ne fogadj örökbe állatot!