tóth gabi
Terike épp kemoterápián volt, mikor porrá égett az otthona. Szívszorító sorsa emberek százait érintette meg, az asszony köszönetet mondott segítőinek.
Az egész országot megrázta az özvegy rákbeteg Sümegi Gyuláné tragédiája: Terike háza február 13-án porig égett amíg kemoterápiás kezelésen volt. A tűz keletkezésének pontos okát nem lehet tudni, de feltételezések szerint a kandalló felett lévő gerenda izzott, majd lobbant be. A házon nem volt biztosítás, mert közel 150 éves volt az épület és nem volt olyan biztosító, aki vállalta volna.
A súlyos beteg nagymama sorsa emberek százait érintette meg: kommentekben bíztatják a családot és vannak, akik szeretnének segíteni is. Terike egész életében tisztességesen dolgozott betanított munkásként. Mindent saját maga erejéből ért el, most idegen számára, hogy az emberek segítségére van utalva, de úgy érzi egyedül már nem tudja megoldani a problémáját.
Mindenki azt mondja, most ne szégyelljem, csak olyan rossz az ember fiának, amikor tudja, hogy mindene megvolt már, most meg arra van rászorulva, hogy legalább egy kanalat adjon már valaki
– osztotta meg könnyeivel küszködve az asszony, akinek három fia és két unokája van; most legidősebb fiánál él, de nem szeretné problémáit családjára zúdítani, ezért is szeretné, ha újjá tudná építeni házukat. Aki szeretne segíteni, itt teheti meg!
A rákbeteg Terikével éppen kórházi kezelése után tudtunk beszélni. Az asszonyt bár legyengíti a betegsége, illetve a kezelések még a tragédiát sem dolgozta fel, igyekszik a családjáért meggyógyulni.
"Amikor először láttam a házat, hogy mi maradt belőle nem voltam benne biztos, hogy érdemes küzdeni a betegséggel, mert nincs hova. Aztán eszembe jutottak a gyerekek, hogy talán mégse kéne feladni, mert az unokák a család szeretnek"
- mesélte lapunknak meghatódva az 58 éves nagymama, aki először nem akart a nyilvánosság előtt szerepelni, de a családja meggyőzte őt.
A beteg asszony nagyon hálás minden segítségért.
Láttam, hogy egyre többen segítenek ezzel is meg azzal is, akkor az jutott eszembe, hogy szegények mennyit dolgoztak ezért a kicsiért is, mert tudom, hiszen én is világéletemben dolgoztam. Biztos nekik is fontos volt az a pénz, amit nekem átutaltak. Minden egyes felajánlásnál gondoltam rájuk, meg azokra is akik szerettek volna adni, de nincs rá lehetőségük, mert olyan támogató is van, aki lelkileg erősíti az ember fiát. Azt kívánom, hogy soha az életben ne legyen bajuk. Mindenkinek nagyon köszönöm!
- üzente az asszony, aki még nem látja maga előtt a jövőt, de kis léptekben szeretne haladni:
"Próbálom összeszedni magam a következő kemóra, hogy még bírjam, legyek egy darabig. A többi meg majd alakul valahogy."
Videónkban Terike könnyekig hatódva mesél a tragédia részleteiről: