Szívszorító vallomás a kétévesen meggyilkolt Alex édesapjától: Odatette a kezemhez a kicsi arcát

Juhász Norbert nehezen szánta rá magát, hogy kiutazzon Olaszországba, de úgy érezte, a kisfia emlékének tartozik annyival, hogy vallomást tegyen a perugiai bíróságon kisfia gyilkosa ellen.

- Soha nem volt dolgom a törvénnyel, éppen ezért bíróságra sem szoktam járni. Ráadásul most az egyetlen gyermekem halála miatt kellett a testület előtt megjelennem. Nem csoda, hogy végig gyötört a gyomorgörcs. Ráadásul Katalin is meglehetősen ellenségesen viselkedett, igaz, én igyekeztem nem ránézni – mondta a Borsnak Juhász Norbert.

Nem akartam látni többé

- Ezt a nőt a tragédia után soha többé nem akartam látni. Tudom, hogy sokan nem bírták volna ki, hogy ne kiabáljanak neki oda semmit a tárgyalás előtt, nekem sikerült némának maradnom. Ő se mondott nekem semmit, és bocsánatot sem kért. A családjával még engem tart hibásnak a történtekért – jelentette ki a gyászoló apa, aki utoljára a magyar bíróságon látta élve kisfiát, amikor a hazai igazságszolgáltatás ideiglenesen Norbertnél helyezte el Alexet. A döntés értelmében Katalinnak az ingóságokkal együtt át kellett volna adnia a gyermeket az apának, ám ő ehelyett Olaszországba hurcolta, ahol több napos bolyongás után halálra késelte, majd a holttestet egy élelmiszerüzlet pénztári futószalagjára fektette.

Naponta látogatja a sírját

 Ebben a kapcsolatban nem én voltam az agresszív! Alex kiscicáját is Katalin vágta a falhoz korábban, nem is értem, hogy akkor miért nem vették el tőle azonnal a fiamat – gondolkodott hangosan Norbert. Az apa szinte naponta látogatja a gyermeke sírját.

 Az ellenségemnek sem kívánom ezt a múlni nem akaró fájdalmat. A kisfiam tele volt élettel. Máig előttem van, ahogy a fasírtot ette. Először megszagolta, megnyalta, és csak utána vette a szájába. Minden érdekelte, és mindent megfigyelt – mesélte Norbert, és hozzátette: Alex éhezett a szeretetre.

- Amikor elment mellettem, a kezemhez odatette az arcát. 

Azzal, hogy egy kisgyereknek szabadság kell, nem törődött. Ha hármasban sétáltunk a Margit-szigeten, Alex a futkosás után beállt közénk, és el sem engedte a kezünket – idézte fel az édesapa zokogva.

- Ha Alex a rádióban meghallott egy neki tetsző dalt, azonnal táncolni kezdett. Vettem neki egy könyvet, és amikor azt kérte, hogy olvassak belőle, odatette az ujját az egyik sorra. Beszélni még nem tudott teljesen, de már mondogatott szavakat. Az „apát” nagyon halkan. Azt is csak utólag fedeztem fel egy felvételen – emlékezett vissza Norbert.

A férfi bízik benne, hogy volt párja a legszigorúbb büntetést kapja az olasz bíróságtól, vagyis az életfogytig tartó fegyházbüntetést. Norbert nem tervezi, hogy az ítéletet személyesen hallgassa majd meg, számára elég, ha arról utólag értesül.