kulcsár edina
Az energiaválság még nem ért véget: betesz nekünk a Dunkelflaute, a sötét nyugalom.
Ha bármi elromolhat, azt gondolom, hogy elromlik. És úgy gondolom, hogy szkeptikusnak kell lennünk azzal az energiahelyzettel kapcsolatos narratívával, amely szerint a legrosszabbnak vége - írja Javier Blas, a Bloomberg elemzője. A jó hír az - folytatja -, hogy az energiaárak sokat estek az elmúlt három hónapban. A földgáz ára megawattóránként körülbelül 135 euróra (141,14 dollárra) csökkent az augusztusi 350 eurós csúcsról. Az európai villamosenergia-árak több mint felére csökkentek ugyanebben az időszakban. Ráadásul Európának sikerült feltölteni a gázkészleteit, és az utóbbi időszak egyik legmelegebb őszén jelentősen csökkent a fogyasztás. De a gáz ma a csökkenés után is hétszer drágább, mint a 2000-2020 közötti időszakban; az elektromosság 10-szer magasabb.
És nem csak az a fontos, hogy milyen magasak az árak, hanem az, hogy mennyi ideig maradnak fenn. A mai magas árak időszaka úgy néz ki, hogy még sokáig eltart. De a legnagyobb problémám a „legrosszabb vége” mantrával az, hogy a hideg évszak még csak most kezdődött. Előttünk az év több mint 100 leghidegebb napja. És egyszerűen nem tudjuk, hogy a tél átlagos, enyhe vagy csípősen hideg lesz-e.
Lokális áramszünetek lehetnek Franciaországban, Finnországban, Írországban és Svédországban
Javier Blas szerint az energiapiacok annyira szűkösek, hogy akár néhány Celsius-fok eltérésen vagy néhány szélcsendes napon is múlhat, hogy Európának lesz-e elegendő energiája a tél átvészeléséhez. A Bloomberg kolumnistája hozzáteszi: a gázhiánynál jobban aggódik az áramellátás miatt. A lokális áramszünetek lehetnek Franciaországban, Finnországban, Írországban és Svédországban. A hálózatot kezelő európai vállalatok szövetsége (ENTSO-E) a múlt héten így fogalmazott:
„ A helyzet az idei télen kritikus, de kezelhető.”
Ez nem úgy hangzik, hogy a legrosszabbnak vége. A múlt héten Európa-szerte a szél majdnem elállt, és arra kényszerítette az elektromos hálózatokat, hogy erősebben támaszkodjanak a gáztüzelésű erőművekre, Németországban pedig a szénre. És ahelyett, hogy francia nukleáris erőművek áramot exportáltak volna, ahogy korábban hasonló helyzetben tették, Franciaország energiát importált, mivel számos reaktorát javítás miatt leállították, ami tovább szűkíti az árampiacot. Ennek eredményeként az áram ára megugrott. Az északi régióban a heti átlagár 318 euró/MWh-ra emelkedett, ami a valaha volt harmadik legmagasabb heti ár.
Félelem a Dunkelflaute-től
Ebben a helyzetben Németország csúcsra járatta szénerőműveit. A múlt héten időnként az elektromos áram 40%-át ezek állították elő. Csak azért nem történt energiaellátási zavar, mert nem volt különösebben hideg. Mostantól a rettegett forgatókönyv annak bekövetkezése, amit az energetikai szakemberek Dunkelflaute-nek vagy sötét nyugalomnak neveznek. A Dunkelflaute olyan időszak, amikor kevés a napsütés, szélcsend van, ezért kevés a rendelkezésre álló a nap- és szélenergia, ám az alacsony hőmérséklet miatt nagy a kereslet az energiára. Ha egy Dunkelflaute-periódus eléri Európát – és egyes kereskedők és meteorológusok úgy vélik, hogy a következő héten nagy az esély rá – a régió bajba kerül. A hálózatüzemeltetők valószínűleg arra kérnék a fogyasztókat, hogy csökkentsék keresletüket, hogy elkerüljék az áramszüneteket.
Az európai befektetések életképtelenek lehetnek
Ha ez nem elég aggasztó, két másik ok miatt is aggódom a régió energiaválsága miatt - folytatja Blas. Európa 700 milliárd eurót költött (és szán) támogatásokra, hogy a kiskereskedelmi áram- és gázárakat a piac által diktáltnál alacsonyabban tartsa. A háztartások és a kisvállalatok eddig nagyrészt átvészelték a válságot, mert a kormányok megóvták őket a költségek terhétől. De a támogatások nem tarthatnak örökké. Az ár megéri - teszi hozzá -, ha Vlagyimir Putyin orosz elnök legyőzését jelenti, de ennek ellenére adóssággá válik, amely a jövőbeni adóemelésekkel jár. A másik, hogy bár az árak alacsonyabbak, mint júliusban és augusztusban, továbbra is elég magasak ahhoz, hogy megöljék a feldolgozóipari szektort. Amikor Oroszország február végén megtámadta Ukrajnát, sok vezető egy hathetes energiaválságra készült; hamarosan rájöttek, hogy ez legalább hat hónapig tart. Most attól tartanak, hogy hat év lesz. A múlt héten Thomas Schaefer, a Volkswagen AG egyik legfelsőbb vezetője nyíltan kimondta: „Az elektromos áram és a gáz költségei miatt egyre nagyobb teret veszítünk” – és arra figyelmeztetett, hogy ha az árak nem esnek gyorsan, az európai befektetések „gyakorlatilag életképtelenek lesznek”.
A valóság Blas szerint a következő: Az energiaárak továbbra is rendkívül magasak, a kontinens ki van szolgáltatva az időjárásnak, a támogatások költsége tarthatatlan ütemben emelkedik, és a vállalatok dezindusztrializációra figyelmeztetnek. Vagyis nem vagyunk túl a legrosszabbon.