A gyermekeknek jót tesz, ha hisznek a Mikulásban

Tizenegy éves a kisfiam és még várjuk a Mikulást. Én azt gondolom, hogy addig jó, ameddig hisz benne, mert addig gyerek. Illetve nekem is azóta, hogy van gyerekem, mind a karácsony, mind a Mikulás egy sokkal izgalmasabb ünnep, mert tényleg varázslatossá szeretném tenni neki, és én is elhiszem, hogy van valami csoda. Tudom, hogy az osztálytársaknál már van olyan, aki azt mondja, hogy a Mikulás nem létezik, mert már volt olyan év, amikor jött ezzel a kérdéssel, de mondtam neki, hogy létezik. Kitesszük az ablakba a cipőt, kitakarítjuk, kipucoljuk, és reggel együtt rohanunk az ablakhoz 

Gyerekként már elég korán megtudtam, hogy nincs Mikulás, mert volt két nagyobb tesóm, és ők lelőtték a poént. Szeretném, ha az én három hónapos babám majd minél tovább azt gondolná, hogy van Mikulás. Mindig fogunk írni neki levelet. Majd ha eljön az idő, akkor sem úgy szeretném vele közölni, hogy "nem létezik a Mikulás", hanem szeretném neki elmesélni az igazi történetét

A gyerekek annyira hisznek benne, amennyire beetetik őket. Szóval az az igazság, hogy van ebben jó is, meg rossz is. Szép ez a mesevilág. Másrészről nem biztos, hogy jó, hogy megetetjük a gyerekeket, mert konfliktushoz vezethet közöttük, hogy van, aki hisz és van, aki nem a Mikulásban