kulcsár edina
Lehet, hogy végre társakra lelünk az univerzumban?
„Egy messzi-messzi galaxisban...” – kezdődhetne tudósításunk a Földtől több milliárd fényévre felfedezett különös rádiójelekről, de egyelőre aligha kell tartani a Csillagok háborúja inváziós űrhajóitól, mondjuk is mindjárt, miért.
A CHIME nevű kanadai rádióteleszkóp segítségével ugyanis a történelem legtitokzatosabb földön kívüli szignálját fogták a világűrből. Az „adás” három másodpercig tart, ami kivételesen hosszúnak számít, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a jelek 0,2 másodpercenként ismétlődnek tiszta, periodikus mintázatban, hasonlóan a szívdobogáshoz – számolt be róla a Nature című, tudománytalansággal aligha vádolható folyóirat.
A massachusettsi Kavli Asztrofizikai és Űrkutatási Intézet kutatásvezetőjének szívét is megdobogtatta a szokatlan jelenség.
A jelsorozatban időszakos csúcsok vannak, amelyek rendkívül pontosak, és a másodperc minden töredékében szabályszerűen ismétlődnek, mint a szívverés: bumm, bumm, bumm
– mondta el a lapnak Daniele Michilli, hozzátéve, hogy nem sok olyan dolog van az univerzumban, ami ilyen szigorúan periodikus jeleket bocsát ki. Ez ugyan a Földön kívüli életben reménykedők számára akár jó hír is lehetne, de az amerikai tudós rögtön le is hűtötte a kedélyeket, sorolva a példákat, amelyek hasonló jelenséget produkálhatnak.
A saját galaxisunkban is ismerünk ilyeneket, vannak rádiópulzárok és a magnetárok, amelyek forognak, és egy világítótoronyhoz hasonló sugaras emissziót produkálnak. Úgy gondoljuk, hogy ez az új jel is valami ilyesmi lehet.
A jelet úgynevezett FRB-nek minősítették, ami az ismeretlen asztrofizikai eredetű rádióhullámok intenzíven erős kitörését rövidíti. A bökkenő csak az, hogy az eddig észlelt hasonló jelenségek alig néhány ezredmásodpercig tartottak, ez az új jel viszont 1000-szer hosszabb, mint az átlagos FRB. Hogy pontosan mi lehet a forrása, az továbbra is rejtély, bár a csillagászok azt gyanítják, hogy valamilyen neutroncsillagról származhat – vagyis egy rendkívül sűrű, gyorsan forgó óriáscsillag összeomlott magjából.
Az első FRB 2007-es felfedezése óta több száz hasonló rádióvillanást észleltek az univerzumban. A kanadai CHIME négy hatalmas parabola-reflektorból álló óriásteleszkópja folyamatosan figyeli az eget, ahogy a Föld forog, és úgy tervezték, hogy felfogja a rendkívül rövid ideig tartó rádióhullámokat is. Az eddig megfigyelt FRB-k túlnyomó többsége egyszeri volt – ultrafényes rádióhullám-kitörések, amelyek néhány ezredmásodpercig tartottak, mielőtt kialudtak. A mostani az első olyan szignál, ami négy napon keresztül, változó szünetekkel ismétlődik, majd 16 naponta újra észlelhető. Ez a 16 napos ciklus időszakos aktivitást jelez.
Az újonnan felfedezett jelek mintázatának elemzése során Michilli és munkatársai hasonlóságot találtak a galaxisunkban ismert rádiópulzárokkal és magnetárokkal. A rádiópulzárok olyan neutroncsillagok, amelyek rádióhullám-nyalábokat bocsátanak ki, és úgy tűnik, hogy a csillag forgása közben pulzálnak, míg a magnetárok hasonló sugárzást keltenek szélsőséges mágneses terük miatt.
A fő különbség a saját galaktikus pulzárjaink és magnetárjaink sugárzása és az új jelek között az, hogy utóbbiak több mint egymilliószor intenzívebbnek tűnnek.
A CHIME mára számos, különböző tulajdonságokkal rendelkező FRB-t észlelt. Láttunk olyanokat, amelyek nagyon viharos felhőkből származtak, míg mások úgy néztek ki, mintha tiszta környezetben lennének. Ennek az új jelnek a tulajdonságaiból azt mondhatjuk, hogy a forrás körül egy plazmafelhő található, aminek rendkívül turbulensnek kell lennie
– magyarázta Michilli.
Bár a fentiek elvben azt erősítik, hogy inkább mesterséges jelsorozatról van szó, mintsem kozmikus „háttérzajról”, a tudósok szerint mégsem földönkívüliek próbálnak kapcsolatba lépni velünk. A CHIME mindenesetre sikeresen elcsípte azt. Ha netán nekünk vagy más értelmes élőlényeknek címezték, az is lehet, hogy egy haldokló civilizáció utolsó segélykiáltásait sikerült észlelnünk.