Európa legnagyobb titkos katonai repülőterén járt a Ripost

Sorompó, szögesdrót kerítés és fegyveres őrség. Ezek állították meg annak idején a kéretlen látogatót, aki a Mezőkövesd és Mezőkeresztes határán fekvő repülőtér felé vetődött. A katonai szakzsargonban Klementina néven nyilvántartott légikikötő az „ideiglenesen” Magyarországon állomásozó szovjet csapatok építették az 1950-es években, és egészen a rendszerváltást követő kivonulásukig a Varsói Szerződés ellátó reptereként üzemelt. 

Szigorúan titkos katonai bázisként szerepelt, amire azért volt szükség, mert a korabeli elgondolások szerint háborús konfliktus esetén ide települtek volna a szovjet távolsági atombombázók. A légtér évente kétszer vált igazán forgalmassá, amikor eljött a váltás ideje, és a Szovjetunióból utánpótlás érkezett. De szívesen szálltak le itt azok a hivatalos kiküldetésből hazaérkező magyar katonatisztek is, akik a ferihegyi vámvizsgálatot szerették volna elkerülni a –  vámtisztviselők híján – tax free módon üzemelő Klementinán.

A 657 hektáros bázison 3500 méter hosszú és 80 méter széles kifutópályát alakítottak ki a hozzá tartozó gurulókkal, tankoló és úgynevezett nyűgöző helyekkel. Ahogy annak idején a csikós a lovát nyűgözte le (kötötte össze a lábát, hogy ne tudjon elmenni), úgy a gépeket is így kötötték ki, hogy ne guruljanak el, lásd a légikikötő szavunk jelentését. A guruló 21 méter széles, tehát alkalmas 1A, illetve 1B kategóriának megfelelő futópálya kialakítására. Ezekkel a méretekkel nemcsak Európa legnagyobb titkos katonai repülőtere volt, de idehaza még a polgári légikikötőket is lekörözte. Csak a jóval később épült Ferihegy-2 rendelkezik egy hosszabb pályával, de annak a szélessége is csak feleakkora, mint az itteninek. Összehasonlításképpen a budapesti Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren egy 3700 és egy 3000 méteres felszállópálya van, és mindkettő 45 méter széles. 

Ma viszont az egész olyan, mint egy szellemváros: mindenfelé széthordott épületek, beomlott irányítótorony, életveszélyes romok. A fő pálya betonlapjai egymástól elmozdultak, ezért repülőgépek fel- és leszállására alkalmatlanná vált. Hogy egy ekkora repülőteret miért engedtek ebek harmincadjára jutni, rejtély. Talán a közeli debreceni nemzetközi reptér konkurenciája miatt. Persze mivel eleve katonai céllal létesült, a környék közforgalmú útjairól való jó megközelíthetőség sem volt igazán lényeges szempont, sőt, inkább minél jobban szerették volna elrejteni a kandi szemek elől. Eredetileg ugyan rendelkezett vasúti bekötéssel is, de a használaton kívül maradt síneket a fémtolvajok felszedték és a hulladéktelepeken értékesítették. A hasznosítását az is akadályozza, hogy a kivonuló szovjet csapatok szép kis kerozinszennyezést és rengeteg lőszermaradványt hagytak maguk után, ezért a területet mindenekelőtt meg kellene tisztítani a földben található veszélyes anyagoktól.