Kozma atya: Isten értünk van, mi pedig egymásért

Egész lényéből árad a derű és a tűz. 82 évesen is napi 15 órát dolgozik és követők egész hadát állította maga mellé. Istenbe és a jóságba vetett rendíthetetlen hite számtalan ember sorsát változtatja könnyebbé, jobbá. Nem tesz különbséget, csak a szenvedő embert látja, akin segíteni kell, érdemeitől függetlenül. Kozma Imre, azaz Kozma atya a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Betegápoló Irgalmasrend alapító vezetője pünkösdre készülve adott interjút a Ripost7-nek.

Ripost7: Még a pártállami időkben kezdte egyházi munkáját. Hogyan boldogult a szocializmusban?
Kozma Imre: „Fiatal koromban sokat kínoztak kihallgatásokkal és effélékkel. Hozzá lehet szokni a rosszhoz is. Az elején még izgultam, remegett a gyomrom… egyszer csak azt éreztem, hogy erősebb vagyok, mint ők. Attól kezdve nem féltem. Egyetlen céljuk volt: elbátortalanítani, elbizonytalanítani, megfélemlíteni. Ez nem sikerült. Mondtam is nekik egyszer: 'Ha önök a keresztényekkel szövetkeznének, akkor a kommunizmus legyőzhetetlen lenne.' Nevettek, pedig végül is az eszmerendszer nagyon közel van egymáshoz, csak a megvalósítás egészen más. Azt mondták, menjek Nyugatra, adnak útlevelet – előtte nem is kaptam útlevelet –, de többet nem jöhetek vissza. Azt válaszoltam: ha kitoloncolnak, én visszaszökök, önök tőlem nem szabadulnak. Én itt fogok maradni mindvégig.”

Ripost7: Ezt olyannyira megtartotta, hogy még 82 évesen is dolgozik. Jól bírja?
K. I.: „Úgy élek, mint harminc évvel ezelőtt, napi 15 órát dolgozom ma is, enélkül nem tudok élni, mert Istenben hiszek, meg az elvégzett munkában, semmi másban. Az istenhit az eszmei kapcsolatrendszer, a munka pedig a mindennapi valóság.”

Ripost7: Magával hívott sokakat az elmúlt évek során, számtalan munkatársuk, önkéntesük van. Hogyan sikerül megfelelő embereket találnia?
K. I.: „Minden évben ez a legfőbb feladat. Neveljük a munkatársakat, ilyen egyszerű. Nálunk a pénzért dolgozó emberek életéhez is hozzátartozik az önkéntesség szelleme. Ezt a munkát csak az önkéntes lelkülettel szabad végezni, a pénz csak azért kell, hogy megélj valamiből, de a munkádat nem csupán ezért végzed. A választások után a miniszterelnök úr azt mondta, hogy Magyarországért nemcsak meghalni lehet, hanem élni is. Én pont az előző héten prédikáltam erről: az igazságot ki kell szabadítani az igazságtalanság rabságából, valamiért meghalni csak az tud, aki azért a valamiért élt. Ha nem élt valamiért és úgy hal meg, akkor nem hős, hanem áldozat.”

Ripost7: Hány intézménye és munkatársa van a magyar irgalmasrendnek és a máltai szeretetszolgálatnak?
K. I.: „Több száz intézménye van a máltainak, sőt egyre többet bíznának ránk. Amikor Esztergomban voltam Mindszenty-misén, odajött egy pap és már osztotta is a feladatot nekem: most vettük át az egyik otthonukat, mondja, menjek hozzájuk misézni. Érthető ez a bizalom, mert mi egy más értékrendet képviselünk. Nem vagyunk angyalok, de visszaélés még soha nem fordult nálunk elő. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat ma a legtöbb embert foglalkoztatja a karitatív szervezetek közül, több mint 11 ezer alkalmazottunk van és számtalan önkéntesünk.”

Ripost7: Hogyan dől el, kiknek segítenek? Ki a rászoruló manapság?
K. I.: „A szegény ember a legkiszolgáltatottabb. Nem a nyomorgóra gondolok csak, hanem arra, aki nem tudja az érdekét képviselni. Bármilyen furcsa, rászoruló lehet gazdag ember is, a rászorultság nem csupán a javakkal függ össze. A kiszolgáltatottságot jelenti, ami bárkinek az életében megjelenhet. Egyszer egy 'fél­istent' kísértem át a kardiológiára, akitől rettegnek a munkatársai. Láttam, hogy bizonytalan, szerencsétlen. Remegett. Arra gondoltam, hogy egy ilyen élmény talán őt is elgondolkoztatja és megváltozik a magatartása. Persze elsősorban azok szorulnak gyámolításra, akiknek kevésbé biztonságos és kiszámítható a világuk. A cigány programunk révén tudtam meg például egy érdekes dolgot, amire azelőtt sosem gondoltam. A cigány asszonyok mindig a karjukban hordják a kisgyereküket, sokkal inkább, mint mások. Amikor egyre jobban megismertem őket a mindennapi nyomorúságukban, és aztán kicsit tudományosan is utánanéztem a dolgoknak, kiderült: a gyerek másfél éves koráig kúszik-mászik, ezzel fejlődik az agya, a tanulási képessége és mozgása, de a putriban nincs hová letenni. A mi programunknak, amit úgy neveztünk el, hogy 'születéstől a munkába állásig', az a nullpontja, hogy minden családban legyen leg­alább egy helyiség, ahol a gyerek kúszhat-mászhat. Emlékszem, a kis falusi általános iskolában, ahol kezdtem a diákéveket, minket járni tanított a tanító bácsi. Sok gyereknek nem volt kontrollált a mozgása, ezért előbb a harmonikus testmozgásra tanított, ez az alap. A másik, amire fölfigyeltünk, hogy a cigányok közt nincs hajléktalan. Összetartanak a családok. Hajléktalanok inkább a volt állami gondozottak közül kerülnek ki. Most is van egy olyan családom, ahol meghalt mind a két szülő autóbalesetben, és a nagyszülőktől mind a három gyereket elvették, intézetbe kerültek és az ember látja, hogy hová juthatnak, ha ott is maradnak. Keressük a segítés módját.”

Ripost7: Szóval szerzetesnek lenni sem könnyű szakma.
K. I.: „Egyáltalán nem könnyű. Néha keményfejűnek kell lenni, kitartani az álláspontom mellett. Ki is tartok. Megtehetem, nincs mit veszítenem.”

Ripost7: Azt hallottam, ha kap egy pulóvert ajándékba, akkor másnap tovább­ajándékozza.
K. I.: „Jön-megy, ez a normális, az ember csak egyet tud viselni! Csak annak van gondja, akinek valamije van. Akinek nincs semmije, az szabad. Énrám például az irgalmasrend még egy fillért se költött, az utolsó tablettát is kifizetem, amit a saját kórházunk patikájában megveszek. Rólam a Magyar Máltai Szeretetszolgálat gondoskodik, vagyis biztosítja a munkavégzés feltételeit. Persze az én esetem kicsit más, mert nekem másokra van gondom. Az irgalmasrend az a közösség, amelyik fizet azért, hogy közfeladatot láthasson el. Itt van például a kórház, ennek az első egységét a rend fizette az utolsó fillérig, összeszedtük rá a pénzt adományokból. Amikor a miniszterelnök úrral tárgyaltam, mondtam: elnök úr, amit a kormány ad, azt mi már kifizettük előre, mert húsz éven át egy fillér tartozásunk nem volt. Ha úgy működtünk volna, mint az állami kórházak, akkor évi kétmilliárd forint tartozásunk lett volna, tessék ezt húsz évre kiszámítani.”

Ripost7: De a betegek ellátása után járó pénzt a kórház megkapja?
K. I.: „Természetesen, itthon igen. Nem így Szene­gálban, ahol kórházainkban a szegényeket ingyen gyógyítjuk. Néhány hónappal ezelőtt Szenegálban jártam támogatóúton, a Hungary Helps jóvoltából. Az egyik szerzetes mondta: 'Azt tudom, hogy a nap holnap is fölkel, de azt nem, hogy hogyan fogunk gyógyítani, eddig mindennap gyógyítottunk!' Hogy örömet szerezzenek, elvittek egy szigetre, ahol annak idején a feketéket gyűjtötték össze és adták el rabszolgának. Ez ma múzeumsziget. Amikor megtudta a sziget vezetője – aki egyben a múzeumigazgató is –, hogy Magyarországról jöttem, kijött elém a kikötőbe és a következő szavakkal fogadott: Magyarország a boldogság szigete, mert maguknak a vezetője Orbán Viktor!”

Ripost7: A Magyar Máltai Szeretetszolgálatot a világ legsokoldalúbb, leghatékonyabb szervezetének nevezték 2013-ban, a nemzetközi szervezet 900 éves fennállása alkalmából rendezett ünnepségen, ahol ön köszöntötte a pápát. Nem irigyelték ezért?
K. I.: „Ha szemmel lehetne ölni, akkor én most nem ülnék itt. Kormányfők, államfők, királyok voltak jelen és egy kis magyar pap köszöntötte a pápát. Feje tetejére állt a világ? Nem, akkor állt a talpára! Nem én neveztem a miénket a világ legsokoldalúbb, leghatékonyabb szervezetének, hanem egy máltai konferencia Rómában. Mi, magyarok mindig formabontók vagyunk. A máltai szervezetek neve a világon 'segélyszervezet'. Mikor megalapítottuk a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, azt mondtuk: mi ne legyünk segélyezők, mert a segély elfogy, de a szeretet soha nem fogy el, legyen a neve inkább szeretetszolgálat. Thomas Glazer 2004-ben arról tartott előadást, hogy a jövőnk a jólét. Megkérdeztem, mire gondolt. Mert én utánanéztem, a jólét fogalma 'gondtalan anyagi helyzetet' jelent. Én jobban hiszek Jézus Krisztusnak, aki azt mondta: szegények mindig lesznek veletek. Jóllétre mindenki vágyik, ez egészen természetes, a krisztusi tanítás, a húsvét meg a pünkösd, az üdvösség az nem a jólét világa, hanem a jóllété, ami testi-lelki-szellemi jó közérzetet jelent, erre lehet törekedni.”

Ripost7: Egyszer azt mondta, hogy a pünkösdöt sokkal kevésbé értékelik és tartják nagy ünnepnek, mint a húsvétot, pedig legalább olyan fontos üzenete van.
K. I.: „A húsvét beteljesítője a pünkösd, amikor kiárad a Szentlélek, Jézus lelke. 'Elküldöm nektek a Lelket', mondta Jézus. Ez azt jelenti, hogy az ő lelke velünk marad. Jézus azért lett emberré, hogy megváltsa a világot és mi új emberekké legyünk. Újjá az ember a lelke révén születik, nem másképpen. Új ember a szegény is lehet meg a gazdag is – bár a gazdagnak kicsit nehezebb. A pünkösd a lélek ünnepe. Két igazságot kell hangsúlyozni: az egyik a lelki újjászületés, a másik pedig: 'tanúim lesztek a föld végső határáig'. Ez pedig azt jelenti, hogy Jézus művét folytatni kell. Jézus műve az egyház, az egyház pedig nem más, mint közösség, amely a Lélekből született.”

Ripost7:  Ezt jelenti Európa keresztény öröksége?
K. I.: „Az újjászületés azt jelenti, hogy az örökségre hivatkozva és az örökség tudatában megújul az ember gondolkodása. Mi az örökség? Van a görög örökség, és van a latin örökség. A görög örökség az önismeret. A görög gondolkodás lényege: 'gnothi seauton', ember, ismerd meg magadat! Nem lehet az emberrel számolni, ha azt se tudja, hogy ő kicsoda, ha nem tudja, milyen értékei és milyen gyarlóságai vannak. Ma az egész világ oktatási rendszerében nincs erről szó. Engem még tanítottak rá, mert bencéseknél tanultam. A másik a latin örökség, ez pedig az önnevelés. Mindenki a család meg az iskola fontosságáról beszél, igen, ez nagyon fontos, de én mondhatok akármit, mert az ember önmagát neveli meg, vagy hiába beszélek. Az önnevelés azt jelenti: amit nem akarsz, hogy veled tegyenek, te se tedd a másikkal. Aki önismerettel bír és – úgy-ahogy – önmagát megnevelte, az alkalmas arra, hogy egy közösség tagja legyen.”

Ripost7: Milyen egyszerűnek tűnik, és mégsem az. Közösség alatt mit ért?
K. I.: „Az egyház az igazi közösség. Önismerettel rendelkező, önmagukat megnevelt emberek alkalmasak arra, hogy a közösség tagjai legyenek, amely közösségben a tagok egymásért vannak, egymás javát keresik, egymás életét szolgálják. Egymásból élünk. Ennek gyönyörű hitbéli háttere van. Ki az Isten? Isten Jahve, a név azt jelenti: aki értünk van. Isten az, aki értünk van. Pont. Ezt kellene megtanulni Istentől, hogy egymásért vagyunk. Közösségi ember csak az lehet, aki a másikért van. Mindenki egyért, egy mindenkiért. Ez Krisztus műve, és a Szentlélek, az egyháznak a lelke élteti. Persze azt is emberek alkotják, ilyenek, mint én, meg nálam jobbak is. Tehát nem a magunk pecsenyéjét sütögetjük, hanem közösséget hozunk létre, hogy a közösségben mindenkinek helye legyen és a közösségben mindenki életét szolgáljuk.”

Ripost7: Mostanában gyakran elhangzik, hogy Európa keresztény értékei veszélyben vannak. Osztja ezt a véleményt?
K. I.: „Amerikának most az a célja, hogy Oroszországot visszaszorítsa, Európát meg legyőzze. És mi önként tönkretesszük Európát. Európa lemondott a keresztény értékekről, és minden baja ebből fakad. Erről írtam egy tanulmányt is. Európa az egyetlen földrész, amely a kereszténységben született. Az sem véletlen, hogy a technikai civilizáció Európából hódította meg a világot. Tehát a fejlődés zászlóshajója volt Európa, mert a kereszténység felszabadította a világot az istenek uralma alól. Az istenek rettegésben tartották az emberiséget, és amikor a kereszténységben megszületett Európa, arra az Istenre hivatkozott, aki értünk van, aki azt akarja, hogy mi boldogok legyünk: 'hajtsátok uralmatok alá a földet és töltsétek be', üzeni a Biblia. A francia forradalom első lépése az egyházellenesség volt: 'tiporjátok el a gyalázatost!'. A következő lépés: Isten tagadása. Isten nincs, meghalt, mert mi megöltük, mondta Nietzsche. Közömbös lett Istennel szemben Európa: 'mi vagyunk az isten, azt teszek, amit akarok', mondták, előretört az individualizmus, az önérdek, érdekérvényesítés. Értékek? Ugyan, nem számítanak! A 19. század Isten ellen fordult, a 20. század az ember ellen, és mi már a 21. században élünk, az LMBTQ és a többi őrület évszázadában…”

Ripost7: Merre van ebből a kiút?
K. I.: „Jézus nem véletlenül mondja: amit a legkisebbnek tesztek, azt nekem teszitek. Mikor Ferenc pápát megválasztották, meghívott egy zárt összejövetelre a Szent Márta házba, civilek is voltak ott. Mindenki a pápa kezét akarta megcsókolni, én meg olyan voltam, mint egy kofa, alig bírtam el a két nagy csomagot, amit vittem neki, magyar hungarikumokat. Nem azért mentem, hogy kolduljak, mi szegények vagyunk, ezért mi tudunk adni is. Ferenc pápa mondta: el kell indulni a szegények felé, a peremen élők felé. Mondtam neki: kedves szentatya, én ötven évvel ezelőtt elindultam és már ötven éve ott vagyok a peremen élők között, és én meg is találtam ott a helyemet. Én se tudok más kiutat, mint Ferenc pápa és Jézus Krisztus: Isten értünk van, mi pedig egymásért. El kell indulnunk egymás és Isten felé.”

Segítik az ukrán testvérszervezetet

Amit teszünk az emberekért, abban nincs politika, mondja Kozma atya az ukrán háború kapcsán. 
„Én mentőautót vittem Lengyelországnak, az ottani irgalmasoknak, hogy jobban tudják tenni a dolgukat. Tudván tudjuk, hogy ők ukránbarátok, mert nekik sok bajuk volt mindig az oroszokkal. De az a legrosszabb, amikor valaki egyik vagy másik oldalra áll. A mi miniszterelnökünknek van igaza, amikor azt mondja: 'Tudjuk, mennyi bántódása volt Kárpátalján a magyaroknak, de akkor, amikor Ukrajna bajban van és menekülnek a háborúból az emberek, akkor ez nem számít. Mi nem ezzel foglalkozunk, hanem azzal, hogy segíteni kell a szenvedőknek.' Ilyet egy államfő se mondott ki eddig! A máltaiaknak van szervezetük Ukrajnában is, mi az adományt nekik adjuk át és ők tudják, hogy helyben ki a rászoruló. Nekünk rajtuk kell segíteni, az ukránoknak és az oroszoknak egymással van bajuk, ahhoz semmi közünk. Azzal nem segítünk, ha fegyvert adunk és fenntartjuk a háborút, közben tönkretesszük a saját gazdaságunkat. Ha az egész világra kiterjed a háború, akkor mennyi ember lesz veszélyben és hány épített emlék pusztul el? Ma erkölcsi válság van. Aki csak magára gondol, az nem tud helyesen állást foglalni. Nem véletlen az ókori adágium: Parva sapientia regnat mundum, vagyis: 'kevéske bölcsesség kormányozza a világot'. Így aztán amikor bölcs döntéseket hoz valaki, akkor őt támadják.”

Értéket kell kínálni

Kozma Imre azt mondja, túl sokat foglalkozunk a rosszal. A hírek a rosszakról és az azokkal való harcról szólnak, ezáltal felszínen tartva azokat a személyeket és történéseket, akiket, amiket jobb volna elfelejteni. Sokkal többet kellene foglalkoznunk a jó dolgokkal, mert amire az ember figyelme irányul, az növekszik. Az emberek gondolkodását,  ízlését lehet és kell is formálni. 
Fiatal pap koromban, amikor a pesti ferences templomban szolgáltam, a templom mellett volt az eklézsiabolt, giccsek garmadával. Jöttek az emberek, megvették, ami ott kapható volt és kérték tőlem, hogy áldásommal tegyem gazdagabbá számukra a kegytárgyat. Amikor a vezetőt megkérdeztem, miért ilyesmit árusítanak, azt mondta, hogy ezt keresik. Nem igaz! Azt veszik, amit kínálnak nekik

– világította meg egy emlékével, mire gondol.