Hableány-tragédia: egyik túlélő sem tudta folytatni korábbi életét

Május 29-én lesz három éve, hogy 21 óra 5 perckor a Viking Sigyn szállodahajó összeütközött a Hableány városnéző turistahajóval a Margit híd pesti hídfőjének közelében. A Hableány fedélzetén 40 turista, a kapitány és munkatársa volt. 35-en a Dunában lelték halálukat, mindössze 7 embert sikerült kimenteni. A Ripost7 cikke.

Három év is kevés volt ahhoz, hogy a Hableány-katasztrófa túlélői feldolgozzák a velük történteket és szeretteik elvesztését. Ez nem csoda, hiszen nemcsak az ő életük került veszélybe, hanem végig kellett nézniük szeretteik halálát, és napokat, heteket kellett várniuk arra, hogy megtalálják és eltemethessék rokonaikat.
Öten most tagjai annak a perközösségnek, amely összesen 4 milliárd forint kártérítést követel a Viking és a Hableány üzemeltetőjétől. A Ripost7 megszerezte a keresetlevelet, amelyből kiderül: egyik túlélő sem tudta folytatni a megszokott életét.

„Ne, ne, kiabálta a bátyám és meghalt”

Egy asszony a lányával, a nővérével és a bátyjával szállt fel a Hableányra azon a végzetes estén. Testközelből élte át mind bátyja, mind nővére elvesztését. Emlékük azóta is kísérti, azzal a tudattal együtt, hogy karnyújtásnyira tőle vesztek a folyóba, és ő nem tudott rajtuk segíteni.

Nővérével a legjobb barátnők voltak, három perc sétára laktak egymástól és egy helyen dolgoztak. Bátyjával szintén napi kapcsolatban álltak, az életük minden történését megosztották egymással.
A hajó hátsó részén ültünk, én néha felálltam fotózni. Nekünk bal oldalról, a hajónk mögül érkezett egy nagy hajó, és a bátyám kiabálta koreaiul, hogy: 'Ne, Ne!' Felnéztem a nagy hajóra és szemkontaktusba kerültem az utasaival. Nekünk jött és az oldalára borította a hajónkat. Elmerültem, majd nagyon erősen kapálóztam a víz felszíne felé. Sikerült feljutnom. Megláttam egy mentőövet, amibe belekapaszkodtam, azzal sodródtam tovább...

„Hallottuk a segélykiáltásokat, de aztán elcsendesedtek”

Az asszony lánya is a felszínre evickélt. Amikor felbukkant a hullámokból, egy nő odaszólt neki: „Fogd meg!”, és segített felkecmeregni az életet jelentő mentőövre. Együtt kapaszkodtak, és a lábukkal hajtották magukat. Rendőrségi vallomásában a lány elmondta: közvetlenül a baleset után észrevettek egy másik hajót, ami elől menekülniük kellett. Egy ideig még hallottak segélykiáltásokat, amelyek fokozatosan elcsendesedtek. Végül kihúzták őket egy mentőcsónakba, egy harmadik túlélővel együtt. A lány szerint  csoda, hogy ők heten megmenekültek.
Rokonaikat a Duna távolabbi szakaszánál találták meg, hetekkel a baleset után. Annyi időt töltöttek a vízben, hogy testük a felismerhetetlenségig torzult. Így nem tudták hagyományos koreai szertartás szerint eltemettetni őket, hamvasztani kellett.

„Sosem bocsátom meg magamnak, hogy én javasoltam az utazást”

A testvérei halála miatt érzett gyász az asszony számára feldolgozhatatlan. Folyamatos bűntudat és önvád gyötri. A baleset óta pszichikai problémákkal küzd, súlyos alvás- és evészavartól szenved, vízfóbiája alakult ki, és folyamatosan kísértik a baleset szörnyű képei. Jelenleg is pszichiátriai és pszichológiai kezelésben részesül a baleset által okozott trauma miatt, altatót és fájdalomcsillapítókat szed alvászavara és súlyos fejfájása kezelésére.

A lány súlyos önváddal és bűntudattal küzd, mivel ő javasolta a családnak a magyarországi utazást. Nem sokkal előtte a nagybátyja agyi infarktust szenvedett, és ő biztatta arra, hogy felépülését egy emlékezetes utazással ünnepeljék meg. Nagynénjét, aki lányaként szerette őt, szintén ő győzte meg, hogy tartson velük. Amiatt is gyötrődik, hogy úgy érzi: az utazás megszervezésével végső soron megfosztotta szüleit, fivérét, nagybátyjait és unokatestvéreit attól, hogy teljes családban élhessenek. Emiatt 2019 júliusa óta folyamatos orvosi és pszichiátriai kezelést igényel anya és lánya.

A további megrázó vallomásokat a Ripost7 május 24-én megjelent számában találod, melyben a tragédia kapcsán indult büntetőperről is olvashatsz. Keresd az újságárusoknál!