Mindennaposak a konfliktusok: magukra maradtak az utasok és a BKK-járművezetők

Úgy tűnik, a BKV vezetők magukra maradtak egy olyan problémával, amiért nem felelősek, nincsenek hozzá eszközeik és nem is feladatuk kezelni a helyzetet, amelynek maguk is elszenvedői – írta a Közlekedési Alkalmazottak Polgári Szakszervezete (KAPSZ), miután hatalmas port kavart, hogy a napokban a 19-es villamos egyik vezetője lezavart a járatról egy utazó hajléktalant.

„Takarodjon már lefelé! Összepiszkítja a villamost! Mondom lefelé. Behányok, olyan szaguk van!” – mondta a villamos vezetője, míg letessékelte a hajléktalant. Az esetről egy utas felvételt készített és eljuttatta a sajtóhoz, de ennek következtében a BKV is megkezdte az eset kivizsgálását. Az eset rávilágított arra: mind az utas, mind a járatvezető kiszolgáltatott helyzetben van egy atrocitás esetén, de az is gondokat vet fel, ha önmagában nem tartják be az alapvető társadalmi együttélés szabályait, és szagos ruhában, mosdatlanul tartózkodik az otthontalan a járatokon. Annyi azonban biztos, hogy amíg Karácsony Gergelyék nem tesznek rendet, nem kezelik valamilyen módon az egyre duzzadó hajléktalanproblémát, addig ez sem fog megoldódni. Már az is előrelépés lenne, ha megtiltanák a fedél nélkülieknek a tömegközlekedésen való életvitelszerű tartózkodást, például fürdéshez és tiszta ruhához kötnék. Vélhetően ez is nehezére esne a Városházának, miután a közterületen való tartózkodást is csak elősegítették eddig – írja a Metropol.

Vitézy Dávid, a Budapest Fejlesztési Központ vezérigazgatója is posztolt, 5 pontban foglalva össze a kényes esetet:

1. Az, hogy mindenkinek legyen otthona és fedél a feje fölött, alapvető emberi szükséglet és jog.
2. A hajléktalanság alapvetően szociális probléma és nem rendészeti.
3. A tömegközlekedés nem melegedő, nem hajléktalanszálló.
4. Az utasok nagy többségének érthető elvárása és nem mellesleg a tömegközlekedés vonzerejének megtartása miatt mindannyiunk közös érdeke az, hogy a közösségi együttélés alapvető szabályai a tömegközlekedési járműveken is érvényesüljenek – ennek része az is, hogy messziről bűzlő, a környezetüket beszennyező utasok ugyanúgy ne utazzanak, ahogy hangoskodó, hangosan zenét hallgató, másokat zaklató vagy erőszakos utasok se.
5. Inkább az a mindennapos probléma, hogy a közvetlen erőszaktól vagy más retorzióktól félve a tömegközlekedési dolgozók szemet hunynak az előbbi pontban sorolt problémák fölött, mint sem az, hogy a járművezetők vagy jegyellenőrök aránytalanul szigorúan lépnének fel. Egy ilyen helyzetben nagyon vékony a határozott és a fölényeskedő stílus közötti határvonal, de általánosságban leginkább köszönetet érdemelnek azok a dolgozók, akik próbálják az utazási szabályokban szereplő rendet betartatni a tömegközlekedési járműveken.

„A járművezetők kedvtelésből nem alázzák meg a társadalom perifériáján élőket”

Mindennaposak a konfliktusok a BKV-járművezetők és a hajléktalanok között a KAPSZ szerint. Mint írták: a járművezetők kedvtelésből nem alázzák meg a társadalom perifériáján élő embereket. A szakszervezet úgy tapasztalja, hogy a hajléktalanok nagy része „agresszív, koszos, büdös, hangos”, és nemcsak az utasokat zavarják, de gyakran beszennyezik a járműveket is: „gyakori, hogy ezek az emberek állapotukból kifolyólag nem tudják visszatartani a vizeletüket, székletüket, beszennyezik a járműveket. A járművet ilyenkor kiveszik a forgalomból, de sokszor az a hajléktalan átszáll a követő járműre és beszennyezi azt is”.

„Ha a hatóságokhoz fordulunk, órákra megáll a villamosközlekedés”

Az érdekképviselet szerint a hajléktalanok esetében „rendszeres, hogy alkoholos állapotuk miatt leesnek az ülésről, balesetet okoznak: ez az alapvető probléma mellett kiemelt teher egy járművezetőnek, hiszen az időigényes és sok papírmunkával járó eljárásban először az ő felelősségét vizsgálják. A konfliktusok mindennaposak: nem hajlandóak leszállni, agresszívek, semmibe veszik kollégáink kéréseit, rendszeresen inzultálják, köpködik a járművezetőket. Ha a hatóságokhoz fordulunk, a fentieken felül órákra megáll a villamosközlekedés is” – írták.

Miért nem merünk szólni? 

Mit tesz ma a többség, ha egy tömegközlekedési eszközön olyan ember utazik, aki vállalhatatlan öltözékben van, vagy agresszív vagy részeg? Hal Melinda klinikai szakpszichológus szerint a reakciók szélsőségesek. 

„Bármi is legyen az ok, hajléktalanság, akár mentális betegség, nem szabad stigmatizálni az érintetteket, ahogyan a bántalmazás minden formája is elutasítandó. Sajnos ott tartunk, hogy már nem merünk szólni nyilvánvalóan rossz vagy káros dolgok miatt, mert úgy gondoljuk, hogy az akkor diszkrimináció, előítélet. Mindenki látja, de senki nem cselekszik. Nem feltétlenül az a jó megoldás, hogy mi inkább leszállunk vagy a másik embert leszállítjuk. Ma az emberekben a két véglet jelenik meg. Az egyik, hogy fogadjunk el és toleráljunk mindent. A többség semmiért nem mer szólni, mert fél, hogy ő lesz az, akit azzal vádolnak, hogy előítéletei vannak. Az emberek nem tartják etikusnak, hogy szóljanak, azért is, mert attól félnek, végül ők keverednek nem kívánt konfliktusba. A megoldás az arany középút megtalálása, a megfelelő jelzőrendszerek ismerete, a társadalmi felelősségvállalás erősítése.”

„Próbálok minél messzebbre leülni, trágárul beszélnek hozzám, félek”

Mi a tapasztalatuk arról, hogy hajléktalan is utazik a járműveken... Ha ittasan balhéznak, akkor végignézik némán vagy segítenek megoldani a helyzetet? Egyáltalán, kinek a dolga rendet tenni a járaton?

Móni: „A munkám miatt este vagy hajnalban utazom. Nagyon sokszor pont a hajléktalanok kötnek bele az emberbe. Próbálok minél messzebbre leülni, trágárul beszélnek hozzám, félek. Olyankor más irányba nézek. Legutóbb szerencsém volt, mert egy férfi letessékelte a villamosról a kötekedő hajléktalant.”

László: „A villamosvezető inkább villamost vezessen, ez inkább rendőrségi feladat lenne. Én nem léphetek közbe az egészségi állapotom miatt, de láttam olyanokat, akiket a rendőrök is óvatosan közelítettek meg.”

Márta: „Félek a járműveken közlekedni, mert tele van hajléktalanokkal és elég koszosak, mocskot hagynak maguk után. Az igazság az, hogy én leszállítanám őket, ha lehet, mert az ember tiszta ruhában van és nem tudja, hogy mibe ül bele... ”

Reni: „Ha valaki balhézik, legyen az hajléktalan vagy más, szerintem az utasoknak is közbe kell lépni. Nem csak ülni és figyelni félve. Szerintem a járatvezető felelőssége, hogy azon a járművön jól működjenek a dolgok.”