Elhunyt magyar katona: Mária még nem mondta el a halálhírt a gyerekeknek

Képtelen elmondani a gyermekeknek apjuk halálhírét az ukrajnai háború magyar származású hősének özvegye. Mária a Borsnak elmondta: az óvodáskorú Jaroszlav és Vaszil úgy tudja, hogy a papa még harcol a hazáért. Máriának muszáj erősnek lennie. Legbelül fájdalom mardossa, de igyekszik ennek semmilyen jelét nem mutatni a kisfiai felé. 

A közeli ismerősök mindig is nagy patriótának tartották Máriát, olyannak, aki nem csupán jelmondatokat harsog a haza szeretetéről, hanem kész tettekben is kifejezni a kék-sárga lobogó iránti hűségét. A férje magyar gyökerekkel bírt. Büszke volt származására, de Ukrajna védelmére tett esküt, amikor tíz évvel ezelőtt belépett a hadseregbe. A tengerészként szolgáló Kis Sándor a múlt héten egy rakétatámadásban elesett. Özvegye büszke a férjére, és azt fogja tanítani a gyermekeiknek, hogy édesapjuk egy igazi hős. 

Még nem mondtam el a gyerekeknek, mi történt. Mivel Sándor katona volt, tudják, mi az a háború, félnek is tőle. Egyelőre képtelen voltam a gyerekek szemébe mondani, hogy a szerető édesapjuk soha többé nem ülteti őket az ölükbe – mondta a Borsnak Mária, és hozzátette: miközben beszélgettünk, a pici Jaroszlav és Vaszil önfeledten játszott Ocsakovban.

"Mi most biztonságban vagyunk. A fiaimat egyébként mindentől meg fogom védeni ebben az életben. Már csak én maradtam nekik, illetve az apjuk emléke. Talán éppen ezért mindent el fogok követni, hogy az egész világ értesüljön a tragédiánkról" – magyarázta a hadiözvegy.

Egyelőre nem lehet tudni, hogy a hősi halottat mikor helyezik végső nyugalomra a társaival együtt, katonai tiszteletadás mellett.

Még nem azonosították az összes halottat. Hosszasan eltarthat, amíg a folyamat végére érnek, ráadásul még a támadás körülményeit is vizsgálják. Nem lehet tudni, mikor ér véget a nyomozás. A halottasházban felismertem Sándor roncsolódott arcát, és a mellén is jól olvasható volt a névcímkéje, de minden kétséget kizáróan a DNS-e alapján állapították meg, hogy róla van szó – ismertette a gyászoló nő, aki napról napra kénytelen egyre jobban felfogni, hogy a férjét elvesztette.

"Megértettem, hogy már senki és semmi sem adja őt vissza a családnak, de mindent elkövetek, hogy soha ne merüljön a neve feledésbe! Mindig vele álmodom" – mondta Mária, és hozzátette: a gyerekek egyelőre nem kérdezgetik, hol van az édesapjuk, hiszen hozzászoktak, hogy katonaként viszonylag sokat van távol.

A hős feleségében a szerettei és sorstársai tartják a lelket.

"Összesen 12 katona halt meg az ütközetben. Mi, az özvegyek jól ismerjük és támogatjuk egymást. Hatalmas a bánatunk, de tudtuk, hogy a párjaink vállalták a halált. Jelenleg nincs probléma a városban, ahol tartózkodunk, de a harcoktól mindenki retteg. Bármikor bármi megváltozhat, de egyelőre nem tervezem, hogy elhagyjam Ukrajnát. Addig biztos nem, míg Sándor meg nem kapja a végtisztességet" – tudatta Mária. 

Az asszony és fiai javára egyébként Ukrajnában gyűjtést indítottak, hogy a jövőben – legalább anyagi értelemben – semmiben se szenvedjenek hiányt. 

A kérdésre, felmerült-e benne, hogy egyszer megismerkedjen elhunyt hitvese óhazájával, esetleg itt kezdjen új életet, némi gondolkodás után válaszolt:

Még soha sem voltam ott, de a jövőben fontolóra veszem.