Így csinál kedvet ez az alapítvány a kutyák örökbefogadásához

A házaspár sérült, vagy kóbor ebek sokaságát gyógyította meg, illetve juttatta gazdához az elmúlt időszakban. De hogyan is indult mindez?

A munkám révén sokat utaztam a világban, és amikor hazaértem, általában újabb kutya szaladt elém, akit a feleségem fogadott be átmenetileg. Nem kereste ő a kutyákat, hozzá csapódtak a gazda nélküli állatok, vagy a segítségét kérték, aztán nem volt szívünk magukra hagyni őket. Mivel saját kutyáink mellett újabb állatokat már nem tudtunk befogadni, felvetettem, hogy ne csak egy-egy kutya életét könnyítsük meg. Akkor éppen az ötvenedik születésnapom környékén jártam, számvetést készítettem, és arra jutottam: sokat kaptam az életben, jó lenne valamit visszaadni belőle” – eleveníti fel a kezdeteket Óvári András infokommunikációs szakember, aki az ötlet megszületése után feleségével, Klárival egyszerű állatbarátként kereste fel az Illatos úti ebtelepet, és felajánlotta segítségüket.

Dr. Kozma Tamás vezető állatorvos különösen annak örült, hogy András szervezőkészségével, kreativitásával, vezetői tapasztalatával új színt hozhat a telep életébe a kutyák érdekében.

„2008-ban bejegyezték a Vigyél Haza Alapítványt, és már abban az évben kiadtunk egy naptárt, amely lapjain ismert emberek – Miklósa Erikától Presser Gáborig – álltak a kutyák ügye mellé. A naptár olyan sikeres volt, hogy a bevételből az összes Illatos úti külső kennelt szigetelni tudtuk, hogy a betonon a kutyák ne fázzanak” – folytatja az alapító.

Azóta minden évben megjelentetnek egy naptárt, de csak hiteles emberek, neves művészek és sportolók szerepelhetnek benne. Büszke rá, hogy Törőcsik Mari és Garas Dezső is igent mondott korábban a felkérésükre.

Óvári András elmondta: az Illatos útról elhozott kutyáknak panzióban bérelnek helyet, vagy ideiglenes befogadó családoknál helyezik el őket. Az alapítvány segítői önkéntesek, akiket nem kell toborozniuk, sokan jönnek és vállalnak kutyasétáltatást, vagy nyújtanak segítséget abban, amihez a legjobban értenek. Nagyon fontos a viselkedésterapeauták munkája is, mert a telepről kihozott testi-lelki sérült kutyákkal foglalkozni kell, hogy újból megbízzanak az emberekben.

Az alapítvány nemcsak a kutyák megmentésével foglalkozik, hanem a megelőzéssel is, hogy az ebek ne kerüljenek a telepre. Az alapítványnak felajánlott szja egy százalékokból elindították és működtetik például a kutyakereső mobil- és webes alkalmazást, létrehozták a már több mint 250 állomásból álló, ingyenes mikrochip-leolvasó hálózatot, hogy az elveszett négylábúak visszakerüljenek gazdáikhoz.

A mostani, koronavírus-járvány sújtotta időszakban nagyon megnőtt a kóbor kutyák száma, mivel sokuk gazdája meghalt, ám az örökösök az állattal sokszor nem foglalkoznak. Óvári András elmondása szerint a kutya nem haszonállat, hanem társ-állat, amely összetartja a családot, a gyerekeket kötelességtudatra neveli, rendszerességet visz az ember életébe. Sok állatvédő egyesület működik Magyarországon, akiktől ők gyakran optimizmusukban, egyedi megoldásaikban különböznek.

„A téma szomorú, de mi a honlapunkon is a megoldásokat keressük, és nem a problémákat soroljuk. Kampányainkkal, rövid videófilmjeinkkel, minden tevékenységünkkel arra törekszünk, hogy kedvet csináljunk az örökbefogadáshoz, hogy ember és kutya egymásra találjon” – hangsúlyozza Óvári András.