tóth gabi
Izgalmas „malackodást”, azaz disznótort tartottak Józsefvárosban, ahol a disznó balatoni „származású” volt, a húst feldolgozó vendégek pedig fővárosi magyar és kaukázusi örmények.
Igencsak tátva maradt az utcában élők szája, amikor előkerült a malac egy kocsiból, beérkeztek a vendégek és megjelent a Körösök Völgyi Vitéz Bandérium, karikást csattogtatva és sortüzet lőve. Vélhetően még a hírhedt Diószeghy Sámuel utcában is rend lett hirtelen.
Persze az sem maradt szó nélkül, amikor a malac felkerült az asztalra, és a résztvevők közösen dolgozták fel. Készült örmény saslik, ádzsabszándán, fülleves, kolbász és jófajta töpörtyű is. Kicsik és nagyok könyékig felgyűrt ruhában dolgoztak, így a 60 kilós disznó hamar betöltődött és tűzre került, még az sem zavart senkit, hogy az épület éppen felújítás alatt állt. Szerencsére a munkások belül dolgoztak.
A Fővárosi és Józsefvárosi Örmény Önkormányzat a békési betyárokat is elhívta a rendezvényre, hiszen a szervezők a hagyományok útján elhozták a magyar és kaukázusi kultúrát. Az eseményen örményországi és szíriai örmény fiatalok is voltak.
"Ezt a felkérést nagy örömmel fogadtuk, éreztük a kihívást benne. Kis kutatómunka azért megelőzte, hiszen külön erre az alkalomra kicsit át kellett írni bemutatónk forgatókönyvét – mesélte a Metropolnak Szász Zoltán, az egyesület elnöke.
"Kerestük az örmény betyárt a szakirodalomban. Rátaláltunk az ürményházi születésű Kis Bácsira, aki a betyárkirály Rózsa Sándor egyik jó barátja volt. Ez még nem feltételezi származását, ám a magyar betyár képe összeforrt a szabadságeszménnyel, és 1848/49 idején magyarörmények és magyarok együtt harcoltak hazánk szabadságáért" – mondta el a Metropolnak Lischka Gábor, a bandérium egyik alapító tagja, aki mielőtt a betyárok „végigverték az asszonyokat” bemutatta a hagyományőrző egyesületet is.