„Testvérként tekintünk egymásra” – ez köti össze a megkéselt járőrt és megmentőjét

Egy csendháborítás miatt kellett egy újpesti társasházba kivonulniuk, ám a tettes őrjöngeni kezdett, és az egyenruhásokra támadt. Erikának nem volt más választása: kénytelen volt a támadót megfékezni. A páros a történtek óta munkába állt. Erika a kommunikációs osztályt erősíti, Péter pedig a bűnmegelőzési területen tevékenykedik.

„Reggel hat és délután 16 óráig lett volna rövidített szolgálatunk. Először megkaptuk az eligazítást, felvettük a felszerelést, illetve átvettük a gépkocsit” – mesélte Erika a Borsnak.

„Nem sokkal később megkaptuk az utasítást, hogy menjünk ki a Kassai út 19.-be, mert egy személy a lépcsőházban hangoskodik, veri az ajtókat, és fel-alá rohangál. Mivel nem tűnt veszélyes helyzetnek, úgy ítéltük meg, hogy ketten is elegendőek leszünk” – tette hozzá Péter.

Hirtelen lett agresszív

Miután az épületbe beléptek, semmi különöset nem hallottak. Erika liftbe szállt, Péter pedig a lépcsőt választotta, ezért mire utóbbi felért a hatodik emeletre, a társa már megérkezett a hetedikre.

„Azonnal agresszívvá vált a randalírozó. Egyetlen értelmes mondatot nem mondott ”– emlékezett vissza Péter.

„Amikor meghallottam a támadó hangját, azt hittem, hogy egy macska nyávog” – mesélte Erika.

A férfi akkor éppen egy sarokban guggolt, és ököllel verte a falat. Péter tudta, hogy a férfit meg kell bilincselniük.

Tizenegyszer lőtt

„Próbáltam a földön tartani. Sikerült megragadnom az egyik karját, amit igyekeztem Erika felé nyújtani, hogy rá tudja helyezni a bilincset. Akkor még nem volt egyértelmű, hogy a drogoktól hatalmas energiája volt. Engem is sikerült kibillentenie az egyensúlyomból, és mivel csak a fél karján volt bilincs, valahogy sikerült elővennie a nála levő, nagy pengéjű kést” – mondta Péter.

Azonnal szúrt és vágott. A penge Péter combját, hasát, mellét, lapockáját és vállát érte, illetve a támadó kis híján a fülét is levágta.

Erika a társa és a saját védelme érdekében kénytelen volt elővenni a fegyverét. Először csak a támadó lábába lőtt, de ez nem volt elég. Ez­után még többször, összesen 11-szer használta a fegyverét. Valamennyi lövés talált. A férfi a 6. emeleten összeesett és meghalt.

„Muszáj volt tennem valamit, tizedmásodpercek alatt kellett döntenem! Gyakran eszembe jut, ahogy a támadás közben hörög” – mondta, mire Péter megölelte társát, és megszólalt:

„Igaz, hogy elvett egy életet, de egy másikat, az enyémet megmentette. Erikának köszönhetem, hogy élek” – szögezte le Péter.

Szabálytalanul parkolt, de elnézést kért

A páros régóta közeli barátságban áll. Péter szülei jelképesen a lányukká fogadták a rendőrnőt, Erika és Péter pedig egy közös tetoválást is csináltatott. Az ábra a védelmet szimbolizálja, miközben a fiatalok egymás nevének kezdőbetűjét is magukra varratták.

„Testvérként tekintünk egymásra” – mondták szinte egyszerre.

Péter a szúrások után lement az utcára, ahonnan az édesanyjának telefonált.

„Azt mondtam, „Anya, ne ijedj meg, de meg fogok halni” – idézte fel az egyenruhás. Nem sokkal később kórházba szállították, és megműtötték. Az első 24 óra kritikusnak számított, akkor még nem lehetett tudni, hogy életben marad-e.

Erika és Péter is rendőrcsaládból származik. Soha meg sem fordult a fejükben, hogy más hivatást válasszanak, és a történtek után is a testületnél szeretnének maradni. Jövőre a Közszolgálati Egyetemre mennek. Jelenleg nem járőröznek.

”Rendőröknek tartunk együtt előadásokat, én pedig a bűnmegelőzési részleg munkatársaként a drogprevencióban veszek részt„ – árulta el Péter. Aztán Erika vette át a szót:

”A kábítószerek eszméletlen pusztításra képesek. Az eset után tudtam meg, hogy egy évvel korábban már intézkedtem a támadóval szemben egy szabálytalan parkolás miatt. Akkor teljesen jól szituáltnak tűnt, udvarias és együttműködő volt. Emlékszem, hogy még elnézést is kért, mert szégyellte magát, és a büntetést is kifizette„ – fejezte be Erika.