Valósággal sokkoló jelenetek játszódnak le a magyar Covid-osztályokon, ahol az orvosok és ápolónők elképesztő küzdelmet folytatnak a súlyos állapotban lévő betegek életéért, akiknek a zöme az oltatlanok közül kerül ki. Megrázó kórházi élményéről Boltsek Andrea számolt be a Facebookon.
A rockzenei körökben jól ismert koncertszervező-menedzser, Boltsek Andrea a elmondta: a sürgősségin dolgozó orvosokhoz a járóbetegeknek gyakorlatilag szólni sem lehet, mert csak fáradt arccal válaszolnak: „Elnézést, de most a haldoklókkal kell foglalkoznom!”
Íme Andrea hosszú, ám erősen ajánlott bejegyzése:
„A tegnap délután/este margójára. Reggel úgy keltem fel, hogy szúr a tüdőm. Bár sokat javultam, még mindig féltem a tyúkszaros életem, ezért besétáltam a sürgősségire, hogy csináljanak már egy mellkasröntgent. Full Covid pánik fogadott, de nem is vártam mást. A vörös zónába érve viszont már azt kívántam, hogy bárhol legyek, csak ott ne. Szkafanderbe öltözött személyzet, oxigénre kötött emberek, és lélegeztetőn haldoklók látványa fogadott. Kérdeztem a kislánytól, aki odakísért, hogy ne vegyek fel még egy maszkot? Erre ő viccesen: nem kell, ennél kovidosabb már nem lehetek. Hirtelen nagyon jól lettem. Körbenéztem, és haza akartam menni. Sokkolt a látvány, mivel a vizsgáló melletti szoba nyitott ajtóval tárta elém a levegőért kapkodókat. Mintha egy filmet néztem volna. Az orvos épp kikérdezett egy beteget. 60 körüli férfi. Nem volt beoltva sem ő, se az egész családja. Szinte kiabált vele az orvos. Ő már tudta, hogy nem sok esélye van a túlélésre. A háttérben egy nővér felkiáltott: 'A kib***tt oltatlanok miatt fogunk mind megdögleni!'
Képünk illusztráció (Fotó: MTI)
„A személyzet rutinból tette a dolgát. Vérprofin. Hálás voltam a sorsnak, hogy nekem csak ez a kicsi szúrás van a tüdőmben. Este 10-kor jött a váltás. A régi orvos az új orvosnak. Rám mutatott: Ő már a papírjaira vár, nem tartjuk bent. Az az öreglány ott sajnos még cukros is, ja, és van 4 halott. Beszédfoszlányok, amiket soha nem akartam hallani. Éjjel 11-kor nem bírtam tovább. Reggel úgyis ott lesznek a papírok az EESZT-ben. Zombiként mentem hazafelé, és már nem akartam mást, csak a meleg ágyat, a macskáimat, és nem hallani a lélegeztető gépek hangját. Soha többé nem hallani a lélegeztető gépek hangját!A hétfői posztomban azt írtam, hogy bele se merek gondolni, hogy oltatlanul hogy érezném magam. Nem kellett belegondolni. Tegnap este láttam. Vigyázzatok magatokra!”
Megdöbbentő sorok, melyek nem tavalyi és nem olaszországi helyzetet írnak le, hanem olyan eseteket, amelyek Magyarországon és a napokban történtek, történnek.
